Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Herczeg Mihály: Hódmezővásárhely a felszabadulástól a földosztásig
Mezőgazdaság... Az őszi munkák megszervezése, sürgetése a várostanács gondjai közt első helyen állt. Takács Ferenc javasolta, hogy eszközöljék ki a város katonai parancsnokánál, hogy az őszi munkálatokban a traktorok szabadon használhatók legyenek (okt. 23.) A már említett dűlőbiztosi rendszert használták fel a kukoricatörés és a vetés sürgetésére (nov. 3.) Hűen tükrözte a korabeli viszonyokat a várostanács hirdetménye: „Felhívom a város gazdálkodó közönségét, hogy a vetés munkáját minden eszközzel azonnal kezdje meg és folytassa, mert aki azt nem teljesíti a legszigorúbb büntetésnek teszi ki magát. Ott ahol lófogat nincsen és tehén áll rendelkezésre, tam'tsák azt be járomba, vagy ha ökör van, azzal dolgozzanak. Ahol 1 ló van az a gazdálkodó fogjon össze a szomszédjának 1 lovával, félretéve minden egyéni érdeket. Aki nyári szántással rendelkezik, szórja rá kézzel a búzát és boronálja bele a földbe, vagy ha már semmiképpen sem tud igaerőhöz jutni, vessenek el amit tudnak kézzel és kapálják bele a földbe. A jövő évi éhinség elkerülése végett tehát mindent el kell követni”.147 Az igaerő és állatállományok felmérésére kísérletet tett a várostanács. Októberben még csak 4690 elvesztett lovat és 1784 kocsit írtak össze, de 1945. január 1-én a négy bizottság által fölvett jegyzőköoyv szerint a mezőgazdaságot ért kár: 6801 ló, 2875 kocsi, 7736 ló szerszám, 1156 szarvasmarha, 3595 db sertés, 2152 juh és 49 011 db baromfi. 148 A fenti károkhoz hozzájött még a „hadműveletek és megszállás során” elszenvedett, kár, amelyet a várostanács szintén össze íratott. Ez a lakosság bevallása szerint 1837 db óra, 1106 db rádió, 1258 db kerékpár, 762 726 pengő készpénz. A már említett jószágokat is hozzászámolva a korabeli értékelés szerint ez mindösszesen 95 096 551 pengő volt.149 Nem kis gond volt a hadsereg élelmezése. Bár a gabonából nem volt hiány. Az 1944. évi igen jó termést innen nem érkezett elszállítani a fasiszta hadsereg. A magtárak a „beszolgáltatás” folytán tömve voltak. A hús előállítása problematikusabb volt. Egyszer Takács Ferenc javaslatára úgy határozott a várostanács, hogy hajlandó magára vállalni az állandó szovjet őrség élelmezését, „abban a reményben, hogy az orosz hadsereg jelenlegi alkalomszerű élelembeszerzése, amelynek következtében egyes vidékek teljesen leszegényednek, más részek pedig egyáltalán nem veszik ki részüket az áldozatvállalásból, ezáltal megszüntethető”. Igen sok gondot okoztak a gazdát cserélt lovak. Karácsonyi Sándor javaslatára kimondta a várostanács, hogy vissza kell adni az eredeti tulajdonosnak, ha az kitudható (november 6.) Készített a gazdasági ügyosztály vezetője egy olyan felhívást is, amelyben névreszólóan felszólította azt, akinél elhagyott ló volt, hogy abból ennyit és ennyit adjon át megnevezett „károsult” egyénnek, aki „a gazdasági munkálatokhoz szükséges jószággal nem rendelkezik”.150 Oláh Mihály jelezte, hogy Valihora István szegedi ügyvéd külsőszőrháti tanyáján a hagymát, sárgarépát leszántatja (okt. 30). Ezt a várostanács szabotázsként fogta föl. Takács Ferenc is jelezte, hogy „vannak gazdák és cselédek, akik nem folytatják tovább a gazdasági munkálatokat”. Úgy határoztak, hogy az ilyen szabotálókat „átadják az orosz katonai parancsnokságnak”. 147 CsmL Hf II. 122/1944. sz. 148 Uo. Szám nélküli kimutatások. Páncélszekrényben. 119 Uo. 16/1945. V. ügyoszt. 150 Uo. Szám nélküli kitöltetlen sablon szöveg. Páncélszekrényben. 43
