Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Herczeg Mihály: Hódmezővásárhely a felszabadulástól a földosztásig

Hevenyészett politikai tájékoztató után a helybeli üzemek helyreállításáról, termelésének beindítása után érdeklődött. Elrendelte, hogy minden fontosabb üzem munkájának ellenőrzésére párttagok menjenek ki. A malmok és a Kokron gyár „komiszárjának” tisztét Vad János önként vállalta. Pálfi Palócz János a villanytelep, Gábor Péter a téglagyárak, Dávid Balázs a kórház, Oláh Lajos a mozi felügyeletét vállalta.

Ezután történt a szavazás a pártvezetőségről. Vas Zoltán kijelentette, hogy Oláh Mihály lesz a párttitkár. Vezetőségi tagok Borsi János, Kovács Imre, Kovács Mihály és Kiss Lajos. Majd direktívát adott a sajtó beindítására. Az új pártvezetőség kezdetben szinte naponta ülésezett. Közösen döntöttek a fontosabb kérdésekben. A politikai felvilágosító munka egyik bázisa a helyi sajtó, amely Vásárhely Népe címen október 23-tól folyamatosan megjelent. Főszerkesztője idős Kovács Imre. Munkatársa a föntebb idézett Kovács Mihály kárpitos. Az új pártvezetőség a felvilágosító és meggyőző munka más lehetőségeit is kihasználta. Október 22-én zászlóbontó nagygyűlést szerveztek a Kossuth téri szovjet síroknál. Az október 29-i nagygyűlésen régi és új vezetők szólaltak fel: Oláh Mihály, Borsi János, Berta Mihály és Karácsonyi Ferenc. Megindult a pezsgés a kerületben is. November 5-én a susáni Szabadság olvasókörben (az elnevezés korábbi), és a Damjanich utcai körben, 11-én pedig az Újvárosi olvasókörben, a Zrínyi utcán és a Szent István utcai iskolánál tartottak népgyűléseket. A következő hetekben föllendült a szakszervezeti élet. A tömegszervezeti mozgalmat közvetlenül a pártvezetőség irányította. Előbb Borsi János kapta pártfeladatul, majd Diószegi Ferenc lett a szakszervezeti mozgalom szervezője, irányítója. Alig telt el egy hónap, sikerült a pártnak megmozgatni a széles tömegeket. Pedig ekkor még részletes programot sem tudtak adni. November első napjaiban érkezett Szegedre az Ideiglenes Központi Vezetőség négy tagja: Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József és Nagy Imre. Itt hirdették meg a Nemzeti Függetlenségi Front politikáját. „Lesz magyar újjászületés!” — adták ki a jelszót. November 9-én Vas Zoltán kocsiján Szegedre vitte Oláh Mihályt, Karácsonyi Ferencet, Borsi Jánost és Kovács Mihályt. Ez utóbbi szerint itt úgy nyilatkozott Oláh Mihály: „Ha nem is mindig cselekedtünk helyesen, mégis jó munkát végeztünk. A hatalom Vásárhelyen száz százalékig a Kommunista Párt kezében van”. Miután Gerő Ernő nagy beszédében a demokratikus egyesülés (Magyar Nemzeti Függetlenségi Front) politikáját hirdette meg, szót kért Karácsonyi Ferenc. Beszédének lényege az volt, hogy ha most lovat adunk a kizsákmányoló burzsoá elemek alá, hogyan lesz Magyarországon proletárdiktatúra és szocializmus?! Révai József rögtönzött beszédében eloszlatta az aggályokat. Meggyőzte a hallgatóságát, hogy az adott történelmi helyzetben a végcélhoz kizárólag a bonyolultabb úton lehet elindulni.119

A november 9-i tájértekezlet hatása megérzett a mindennapi munkában is. Az öttagú pártvezetőséget Karácsonyi Ferenc és Diószegi Ferenc bevonásával héttagúra bővítették. A párttagság harminc főnyi létszámát ismét emelni kezdték. Még nagyobb erővel folyt a szakszervezetek szervezése, az ifjúság és a nők tömegeinek megnyerése. A népfrontpolitika jegyében noszogatták a szociáldemokrata párt és a kisgazdapárt vezetőit pártjuk működésének megindítására. Cikkíróiknak helyet szorítottak a Vásárhely Népében. (Ismeretes, hogy november 3-ig az újság azt az alcímet viselte: „A Kommunisták Magyarországi Pártjának Napilapja”. November 4-től 10-ig Vas Zoltán javaslatára „A Fasizmus Elleni Blokk” napilapja. November 11-től csak ennyi szerepel: „Megjelenik hétfő kivételével naponként”. Révaiéknak ugyanis az volt az elképzelése, hogy az újság legyen a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapja... De a vásárhelyiek ezzel messzemenően nem értettek egyet!)

119 Kovács i. m.

34