Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Haladi József: Fejezetek Hódmezővásárhely mezőgazdaságának legújabbkori történetéből
meggyőződött arról, hogy a tsz-tagok általában ismerik a határozatokat.”69 Az utóbbi időben a hangulat megváltozott még abban a termelőszövetkezetben is, ahol közvetlenül a kormányprogram elhangzása után egyes tagok ingadozókká váltak. Különösen azóta változott meg az egyes gyengén működő termelőszövetkezetek tagságának a munkához való viszonya, mióta az egy munkaegységre jutó kenyérgabonát (3 kg búzát) biztosították. A gyengén működő szövetkezetekhez patronálókat osztottak be a Városi Tanács Mrzőgazdasági Osztályáról. Az erős termelőszövetkezetek is patronálták a gyengébbeket, pl.: a Ságvári a Sztahanovot. Szántó Kovács János a Szabadságot, Dózsa az Alkotmányt.70 A néhány héttel későbbi (szeptember 24.) VB ülés már józanabbul próbálja értékelni a helyzetet. Megállapította, hogy a város termrlőszövetkezeteiben a kormány- program elhangzása után a hangulat jó volt, közvetlen felosztási kérelmet sem egyes tsz-tagok, sem vezetőség nem adott be. A hangulat később, a nyári cséplés befejeztével, illetve szeptemberben megváltozott; 17 csoportból jelentették be a tagok kilépésüket a szövetkezet vezetőségének (összesen 159 tag). A bejelentések különösen az új termelőszövetkezetek közül — Új Élet, Viharsarok, Petőfi — adódtak. Különösen rossz még a hangulat azokban a szövetkezetekben, ahol az egy tagra jutó földterület olyan nagy, hogy annak megművelése nincs biztosítva. Ilyenek az Alkotmány (1 tagra jutó földterület 57 kh), Csapajev (1 tagra jutó földterület 41 kh), Sallai (20 kh), Kossuth és Szabadság termelőszövetkezetek.71 A termelőszövetkezeti tagok kilépési kérelméből kitűnik, hogy Hódmezővásárhelyen a termelőszövetkezetek egy része a parasztságra nehezedő gazdasági nyomás hatására jött létre. Különösen nagy megterhelés nehezedett az egyéni parasztságra 1952-ben, amikor a beszolgáltatást nem tudták teljesíteni, s egy részüknek kenyérgabona és vetőmag sem maradt. A kivezető utat számukra a termelőszövetkezet jelentette, ahova belépve hátralékaikat elengedték. A belépők abban is reménykedtek, hogy az állam gondoskodni fog ellátásukról. Az ilyen gazdasági kényszer hatására alakult szövetkezetből léptek ki zömmel a tagok, elsősorban középparasztok. A pártszervezetek és a tanács politikai munkájának hatására azonban a tagok egy része visszavonta kilépési szándékát. A Városi Tanács VB 1953. október 1-i jelentése szerint a város termelőszövetkezeteiből 163 tag szándékozott kilépni, azonban 22 visszakérte kilépési nyilatkozatát, illetve szóban bejelentette, hogy nem hagyja el a termelőszövetkezetet. (Pl.: Vörös Partizán tsz-ben 19 kilépő közül 14, Csapajevben 7 kilépő közül 5 kérte vissza kilépési nyilatkozatát.)72 A Városi Tanács Egészségügyi Osztálya 1953 őszén ellenőrzést végzett a termelő- szövetkezetekben és jelentést készített az egészségügyi és szociális minimumok felméréséről, amelyet megküldött a Csongrád megyei Tanács Egészségügyi Osztályának. A tejkezelőket, tejházakat illetően a jelentés megállapította: a Szántó Kovács János, Engels, Alkotmány, Viharsarok, Úttörő, Táncsics, Csapajev és Sztahanov termelő- szövetkezetekben a mosható padozat és fal, a szennyvízelvezetés, a szellőztetés és a felszerelés a legelemibb követelményeknek sem felel meg. A juhászati tejkezelés és tejfeldolgozásra vonatkozóan észrevételezi, hogy összesen 9 termelőszövetkezetben van juhászat és ezek közül a Kossuth, Sallai, Csapajev, Alkotmány, Vörös Partizán és Úttörő tsz még a minimális feltételekkel sem rendelkezik közegészségügyi szempontból. A vízellátás a termelőszövetkezetek többségénél nem megfelelő. A trágyatelepek elhelyezése általában nem kielégítő. A Lenin, Csapajev, Előre, Ságvári és 69 Csm.L.t. — Hmvhely, VB. jkv. 1953. augusztus 23. 10 Uo. 71 Csm.L.t. — Hmvhely, VB. jkv. 1953. szept. 10. és szept. 24: 72 Csm.L.t. — Hmvhely, VB. jkv. 1953. okt. 1. 243
