Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Fórizs Sándor: A mezőgazdaság szocialista átszervezése és a termelőszövetkezetek fejlődése Szegeden 1949–1972
ment át. A hatvanas évek első felében a tsz-ek gazdálkodása megszilárdult, kiépítették a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges alapokat, elsősorban a gépesítésre fordították a beruházások legjelentősebb részét. A terméseredmények némileg emelkedtek, de lényeges változás ezen a téren nem következett be. Ugyanez mondható el az állatállomány fejlődéséről is. Az 1960-as évtized második felében a tsz-ek fejlődése felgyorsult, bár a beruházások színvonala csökkent. A növénytermesztés eredményei jelentősen emelkedtek, az évtized végére majdnem kétszeres értéket mutattak. Az állattenyésztés fejlődése lassúnak bizonyult, az igen jelentős eredmények mellett, egyes állatfajták tartása visszaesett. A termelés gépesítettsége a hagyományosan termesztett kalászosoknál teljessé vált. Emellett megkezdődött a modern gépek alkalmazása a kapás és takarmánynövények termesztése területén, valamint a szállításnál. A gazdálkodás területén a zöldségtermelés és a baromfitenyésztés vált a fő ágazattá. A legjelentősebb fejlődés a melléküzemágaknál következett be. Az évtized végére az alapágazatot jelentő növénytermesztés és állattenyésztés mellett a kiegészítő tevékenységből származott az árbevétel majdnem fele. A kiegészítő üzemágak jelentősen befolyásolták a tsz-ek jövedelmezőségét, mérsékelték az árbevétel területén az időjárás okozta ingadozásokat. Ez lehetővé tette, hogy az egy tagra jutó részesedés magas szintre emelkedjék. Ez meghaladta a 20 ezer Ft-ot és megszűnt az évi ingadozása, biztonságos alapfizetéssé vált. Az 1960-as évtized második felében a tsz-ek megkezdték az előző öt évben felvett hitelek törlesztését. Mérsékelt beruházási program mellett az évtized végére a hitel- állomány felét visszafizették. Az 1970-es évtized elején már saját erőből fejlesztették gazdaságukat, jelentősen nagyobb összeget ruháztak be a közös gazdaságba, mint az előző években állami hitelből. A szegedi tsz-ek minden téren az országos átlagot meghaladó fejlődési szintet értek el, melyet a kedvező talajadottságon és éghajlaton kívül elsősorban a városi árufelvevő piac segített elő. Eszközellátottságuk is az országos szint fölé emelkedett. Vagyoni ellátottságuk az országos 7000 Ft/kh átlagnak több mint kétszeresét, 14 739 Ft/kh-at tett ki. A növénytermelés eredményei szintén meghaladták az országos átlagot. Az állattenyésztés fejlődése eredményeként Szeged az országos átlag kétszeresét adta át húsból a felvásárló szerveknek. Ezt azonban elsősorban a baromfi- tenyésztés biztosította, más állatfajtáknál az eladott vágóállat nem érte el az országos átlagot. Az eredményeket ismerve természetes, hogy a tagság részesedése 10—15%-kal szintén meghaladta az országos átlagot. Az egy kh-ra jutó termelési érték (12 500 Ft) szintén az országos átlag fölött állt, mely csak 8300 Ft-ot ért. A munka termelékenységének színvonala tehát jelentősen meghaladta az országos átlagot. A hatvanas évek második felében a tsz-ek belső élete teljesen megszilárdult, kialakult egy olyan demokratikus szervezeti forma, mely lehetővé tette a problémák megoldását a szövetkezet keretén belül. Csökkent a vezetőség és tagság közötti vitás ügyek száma. Az alapszabályzatok differenciáltan, a tsz-ek sajátosságainak megfelelően rögzítették a tagság jogait és kötelességeit. A tsz-ek évi munkáját a zárszámadó közgyűléseken értékelték, melyek egyre inkább a tagság megelégedettségét tükrözték. A személyes panaszok és kifogások egyre inkább háttérbe szorultak, a termelést fejlesztő az egész gazdaságot érintő problémák kerültek az érdeklődés és a megbeszélések középpontjába. Kialakult a tagság és vezetőség tevékenységének összhangja a közös gazdaság fejlesztése érdekében. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után Szegeden hat tsz alakult. A hatvanas évek első felében a tsz-ek egyesülése következtében négy gazdaság alakult ki, melyek a következő évtizedben önállóan dolgoztak. Az 1971. év végén a Felszabadulás 221
