Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Belényi Gyula: A mezőgazdaság szocialista átszervezése és a tanyarendszer átalakulásának néhány kérdése
lehetőséggel is éltek.) Az 50-es évek eleji földmozgások, ill. a gazdagparasztság likvidációiba átcsapó korlátozása következtében a gazdagparaszti kézen levő tanyák száma földjeik fogyását megközelítő mértékben apadt. Az 1953 júniusának kezdetét vevő „új szakasz” politikája időszakában az említett földvisszaigénylések nagyon gyakran egyben tanyák visszaigénylésével együtt futottak be. A tanyákra az eredeti tulajdonos által benyújtott igényt azonban csak akkor lehetett kielégíteni, ha a tanya nem került termelőszövetkezet vagy állami gazdaság használatába, s ha az eredeti tulajdonos nem minősült kuláknak.26 A parasztság széles körei ragaszkodtak tehát a tanyákhoz. Sokat ezen az sem változtathatott, hogy rendeletileg tiltották meg a külterületi építkezéseket27, sőt az épületfelújításokat is. Ez vagy e tilalom tömeges megszegéséhez, vagy az épületek gyors leromlásához vezetett. Ezzel kapcsolatban azt is szükséges megjegyezni, hogy a tanyák fejlesztésének (ide értve a minimális szintű szolgáltatásokat is) hiánya, az elmaradottság konzerválása korántsem csak önmaga felszámolásának irányába hatott! Az 1949 januárjában életre hívott Tanyai Tanács gyakorlatilag két és fél, formálisan öt esztendő múltán anélkül szüntette be tevékenységét, hogy alapvető céljait elérte volna.28 Nem bizonyult helytállónak az a gondolat, hogy a tanyák egyfelől megakadályozzák a mezőgazdaság szocialista átszervezését, másfelől a szocialista nagyüzemek puszta léte már teljesen megszünteti a tanyák gazdasági funkcióit, nem is beszélve arról az értékről, amelyet mint lakóhelyek betöltenek. (Láttuk, az 50-es évek elején sem devalválódott a tanyák gazdasági és lakóhelyi értéke.) A következő évtizedek fejlődése során pedig arra is fény derült, hogy a valóban modern, jól szervezett szocialista nagyüzemek léte mellett is — ha tartalmilag átalakultan is — fontos települési funkciókat láthatnak el.29 Ha ebből a szempontból a tanyák egy részének tartós fennmaradása, a községesí- tési tervek oldaláról a lakosság ténylegesen kibontakozott — 3 évtized alatt a tanyaiak mintegy felét új utakra indító — fogyása bizonyíthat a kizárólagos megoldásokat kereső nézetek ellen. Elég egy futó pillantás az Alföld, a mezővárosok, vagy a tanyás községek lélekszámúról valló statisztikákba, s rögtön kiderül: a tanyai lakosságnak a társadalmi mobilitással is összefüggő települési mobilitása nem maradt meg az eredetileg elképzelt keretekben, — tanyáról tanyaközpontba, ill. az ún. anyatelepülésbe költözés keretei között — hanem az általános társadalmi-gazdasági fejlődés szélesebb folyamába olvadt. A tanyákról az 1950-es évek elejétől kiáramló, nagy tömegű — főleg fiatal — munkaerő elsősorban nem a tanyaközség, de még nem is az anyaváros, hanem a nagy iparvárosok irányába indult. Ha a tanyarendszer, mint történelmi képződmény kialakulása több mint évszázadnyi időt vett igénybe, megszűnése sem történhetett egyik napról a másikra, bár a szocialista mezőgazdaság körülményei között valóban ez a tendencia. Mindez pedig a tanyafejlődésből megtanult ama „történelmi lecke” igaza mellett bizonyít, amely az egész átmeneti korszak, s nem csupán a végcél szem előtt tartásának fontosságára tanít. 28 Uo. 104. d. 27 1300/1949. (febr. 12.) Korm. sz. r. 28 Vö: Orbán : I. m. 389—90. o. 29 A tanyák új, a szocialista mezőgazdaság feltételei között kialakult funkciót részletesen tárgyalja: Romány Pál: A tanyarendszer ma. Kossuth Könyvkiadó, 1972. Budapest. 201
