Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Belényi Gyula: A mezőgazdaság szocialista átszervezése és a tanyarendszer átalakulásának néhány kérdése
lölt belterületi központtól távol fekvő tanyák lakói nem csak teljes érdektelenséget mutattak a központba költözés iránt, de beköltözésük — mint ez egy, a Tanyai Tanács által kiküldött bizottság találó helyzetelemzéséből is kiderül — felidézte volna a mezőgazdasági művelés megszűnésének veszélyét is e távoli területeken. (A tanyák köré telepített szőlő és gyümölcsös ültetvények megművelése nem lett volna biztosítható a 10—14 km-es távolságban fekvő belterületi központból.) Végül azonban e nagyon is racionális érvek ellenére sem kerülhetett sor az említett 4 melléktelep létrehozására, a megmerevedő településpolitikai koncepció miatt.13 A tanyaközpontosítási tervek a legszorosabb összefüggésben álltak a termelőszövetkezeti átszervezés napirendre tűzésével is. Az elképzelések e tekintetben is különböző fejlődési fázisokon mentek át. 1949 első felében — hasonlóan az ez év elején lezajlott termelőszövetkezeti felülvizsgálatokhoz — még kifejezetten óvatos volt a politikai gyakorlat. így például az 1949 közepén lefolytatott, a központosításra kijelölt tanyakörzetek helyzetét és fejlesztési lehetőségeit felmérő vizsgálatok sem kapcsolták össze kellő mértékben a központok kialakítási terveit a szövetkezeti nagyüzemek várható igényeivel. Természetesen itt nem azt — az Erdei Ferenc által már 1955-ben joggal bírált14 — koncepciót kérjük számon, hogy a mérnöki tervezőasztalokon miért nem készült el a szövetkezeti nagyüzem és a tanyaközpont együttes terve — már a szocialista átszervezést megelőzően. Ellenkezőleg, éppen azt, hogy az új települések tervezésekor nem számoltak a formálódó, illetve várhatólag megalakuló nagyüzemek sokféle igényével, amelyek persze az egysíkú és merev tervezési elképzelésekben oldódást, az időben és térben is változó feltételekhez való rugalmasabb alkalmazkodást követeltek volna.15 * * E megállapítás viszont azt is sejtetni engedi, hogy a tanyaközpont, illetve a termelőszövetkezeti átszervezés konstruktív összekapcsolásának hiánya messze túlmutatott azon az óvatosságon, amely a tanyaközpontosítás kollektivizá- lási törekvésként való értékelését kívánta megelőzni a parasztság között. Rávilágít ugyanis arra, hogy a tanyáknak a termelőszövetkezeti gazdálkodás körülményei között még átmenetileg sem tudtak semmiféle szerepet szánni, hanem pusztán az átszervezés — lehetőleg minél előbb megszüntetendő akadályát látták bennük. Anélkül, hogy egyrészt a tanyaközpontok községi jellegű megszervezésének gondolata, másrészt a termelőszövetkezeti fejlődés szempontjából a tanyák elhárítandó akadályként való értékelése érvényét vesztette volna, egy későbbi — 1950—51-re tehető — fázisban bizonyos oldódás is megfigyelhető a tanyapolitika gyakorlatában. Megjelent egyrészt egy olyan felfogás, amely — miközben változatlanul a közös gondolkodást hátráltató tényezőként fogta fel a tanyákat — már azt is hangsúlyozta, hogy a tanyarendszer nagyarányú felszámolása csak a szocialista átszervezés döntő térnyerése után mehet végbe. Ezzel párhuzamosan bizonyos változás állt be a különböző kisebb tanyai telepek szerepének értékelésében is, amennyiben a nagyüzemek területén megengedhetőnek, sőt 1951 végén már hasznosnak is ítélték ezeket, éppen a nagyüzemi gazdálkodás szempontjából.18 Mindeme kisebb-nagyobb változások, de ezeken túl az elképzelések egészének helyesebb megítéléséhez szükséges most már az adottságok és lehetőségek, s nem utolsó sorban az érintettek reagálásának az eddigieknél konkrétabb számbavétele is. 13 UMKL Tanyai Tanács ir. 2. d. 14 Erdei Ferenc: Észrevételek Kolta János: A mezőgazdaság szocialista átszervezésének tele- pülésfóldrajzi problémái című előadásához. In: Erdei Ferenc: Településpolitika, közigazgatás, urbanizáció. Akadémiai Kiadó, 1977. 109—111. o. 15 Részletesebben ld.: Belényi Gyula: Településfejlesztési koncepciók az 1950-esévek elején Honismeret 1984 5. sz. 14 Orbán: i. m. 198
