Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Herczeg Mihály: Hódmezővásárhely a felszabadulástól a földosztásig
Radies Istvánné „a makói országút mentén levő utászházban hősi halált halt a fasiszták aknáitól, miközben a szovjet csapatok előnyomulását segítette helyismeretével” (Az Űttörőház „Hősök Könyve” szerint.) A szovjet erők a pár napos harc után arra távoztak, amerről jöttek. Helyreáll a polgári közigazgatás... A harci cselekmények 26-án este áttevődtek Földeák, Makó környékére. A főispán másnap fölkereste a középtiszai hadműveleti terület kormánybiztosát és kérte a katonai közigazgatás feloldását. Ez meg is történt. A polgári közigazgatás vezetésével megbízott rangidős tisztviselő, Katona Ferenc tb. tanácsnok hirdetményt tett közzé: „Elrendelem, hogy a város minden tisztviselője haladéktalanul kezdje meg a hivatali munkáját”. „Ugyancsak a törvényes büntető rendelkezésre való utalással figyelmeztetem a város egész társadalmát, iparosokat, kereskedőket és munkásokat egyaránt, hogy munkájukat azonnal vegyék fel és az eddigi keretek között, ha csak ennek elháríthatatlan tárgyi akadálya nincs... Bizalommal kérem, egyben nyomatékosan figyelmeztetem a város egész közönségét, hogy őrizze meg nyugalmát és fegyelmezettségét. — Rend és munka, ez ma a város egész népének a kötelessége, osztálykülönbségre való tekintet nélkül. Ezzel szolgátatunk hazánknak és városunknak”.41' A város tisztviselői közül többen eltávoztak, azoknak a helyére másokat hívott be Katona Ferenc. Egész ügyosztályokat újjászervezett. A gazdasági ügyosztály vezetésével Kiss Pál tűzoltó főparancsnokot bízta meg, ugyanakkor a tűzoltó osztály élére Körmöczi Zoltánt nevezte ki. A pénzügyi osztályt dr. Orsai Antal tb. tanácsnokra bízta, a mérnöki ügyosztályt vitéz Koncz Péterre. A jogügyi szakosztályt dr. Hódy Sándor vette át, a főjegyzőit dr. Gábor Dezső aljegyző. A katonai ügyosztály vezetője Tanka Sándor, az adóhivatalé Győrífy József. A VIII. ügyosztály vezetését szintén dr. Gábor Dezsőre bízta. A közeli városokba menekült tisztviselők a harci zaj csön- desedésével vissza is merészkedtek Vásárhelyre, mint pl. a tiszti főügyész. Bár Katona Ferenc végezte a reorganizálást, a polgármester is a városban tartózkodott : a főispán és a rendőrfőtanácsos kíséretében szemlét tartott a városban, megvizsgálván a lövöldözések okozta károkat. A tiszti főorvossal egyetértésben intézkedtek a halottak eltemetéséről. A város stráfkocsija szedte össze őket. A harcokban elesett magyar katonák közt jó egynéhány vásárhelyit találunk, mint pl. ifj. Égető Imre századirnokot, Balázs Mihályt, Kocka Jánost, Kardos Imre hadapródőrmes- tert, akiről a szeptember 27-én ismét megjelenő újság gyászjelentésében az olvasható, hogy „Meghalt a Vásárhelyért vívott harcokban”.45 Az elesett katonák nevét a halotti anyakönyvben akkor sem vezették be, ha a halott eltemetéséről maga a család gondoskodott is. A rendőrkapitányság vezetője hirdetményt tett közzé: „Felhívom a város lakosságát, hogy a hadsereg által elejtett személyek kifosztásától tartózkodjék, mert ezeknek felszerelése hadizsákmányt képez, amelynek eltulajdonítása a legsúlyosabb büntetést vonja maga után”.46 A lakosság hangulatát még mindinkább fölzaklatta a susáni lelkész tragédiája. Nagy Béla református lelkész idegei fölmondták a szolgálatot. Szeptember 26-án reggel 7 órakor konyhakéssel szíven szúrta három lányát, megfojtotta feleségét s végül fölakasztotta magát. A szörnyű dráma hírét néhány óra múlva az egész város beszélte. “ CsmL Hf 2120/1944. ein.—02112/1944. szept. 27. 45 Kardos Imre újságíró volt. (Vő. Szegedi Újnemzedék, 1944. okt. 5.) “ CsmL Hf Plakátgyűjtemény. Szám nélkül, 1944. szept. 27-i keltezéssel. 15
