Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Felletár Béla: Képsoroka koalíciós évek Hódmezővásárhelyének közművelődési életéből 1944 október 8.–1948

Operaház igazgatója is részt vett ezen estek egyikén, és még őt, a jóval magasabb színvonalon álló művészt is mennyire magával ragadta az esemény atmoszférája.4 *

Ide kívánkozik még az avatott tollú sajtótudósító, dr. Kiss Antal neve. Külföldi iskolázottságú zenetanár, zeneszerző és újságírószövetségi tag.

*

Az 1945-ös esztendő elején a gazdasági nehézségek még mindig nem voltak olyan súlyosak, mint majd később, az infláció növekedésével lettek. Az átmentett tartalékok az első telet még áthidalták. Ellenben jelen volt egyfelől a vesztett háború okozta depresszió, másfelől a politikai rendszer gyökeres megváltozásából adódó új perspektívák mozgósító ereje. Ebbe a társadalomlélektani konstellációba pozitív módon illeszkedett bele a zene és általában a művelődés: gyógyította a sebeket, oldotta a görcsöket, nyitogatta a szíveket, szemeket.

Ez az év meghozza az irodalmi élet újjászerveződését. Mintegy alapkőletételnek tekinthetjük az SZDP január 28.-i Ady Emlékünnepélyét. A századelő forradalmár költőóriása ekkor jelenhetett meg teljes vértezetében, csorbítatlan teljességében a vásárhelyi nagyközönség előtt. Takács Ferenc, iparügyi miniszter (a város szülötte) méltatta bevezetőjében Ady költészetének a jelenre utaló politikai mondanivalóját. Dr. Dömötör János az újító költő esztétikai világát elemezte.6

Az élő irodalomról ebből az időből biztos adataink nincsenek. Toliforgatóink javarésze még szétszórtságban, vagy útkeresésben, eszmélésben van. Valószínűleg ekkortájt íródott Vöröss István Húsvéti vers című szonettje, amely újszövetségi képekkel jeleníti meg és üdvözli a felszabadulást. Pákozdy Ferenc februárban megjelenő verse (Hideg van) még a háborús trauma jegyeit viseli magán.6

Az első irodalmi előadást követi a többi. A Bethlen Gábor Gimnázumi márciusban Szabó Dezső emlékünnepélyt rendez, előadója Osváth Gábor.7 Egy hónappal később Paku Imre előadói közreműködésével Juhász Gyulára emlékeznek.8 Közben egy nyilvános szavalóversenyt is lebonyolítottak. A bíráló bizottságban, illetve az irodalmi rendezvények közreműködői között már ott találjuk a harmincas évek decenniumának ekkor szárnyra kapó fiataljait, többek között Vöröss István költőt, Tárkány Szűcs Ernő jogászt, Kelemen Lenke tanárjelöltet, Moldvay Győző publicistát. Számottevően hozzájárultak a kor irodalmi és általában kulturális fellendüléséhez a MADISZ rendezvényei.

Májusban hazatért Galyasi Miklós (1903—1974). Ez a testestül-lelkestül a kultúráért élő ember, aki zsidó származása miatt a 30-as években fokozatosan kiszorul (visszavonul) a város szellemi közéletéből, most egyik kulcsfigurája lesz az eseményeknek. Pogány Ö. Gábor így fejezi ezt ki kerek 30 évvel később: „Amit Kiss Lajos egy emberöltővel korábban — a sárhelyi hatalmasságok értetlensége miatt — kénytelen volt abbahagyni, azt Galyasi Miklós folytatta, fáradhatatlan szeretettel”.9

4 Kán Bálint visszaemlékezései. Hangszalagról leírva. A szerző birtokában.

* Vásárhely Népe, 1945. január 30.

* A Vöröss-vers: Alföldi Újság, 1948. március 28. A Pákozdy-vers: Vásárhely Népe, 1945. február 12.

’ Vásárhely Népe, 1945. március 10., Sipka Sándor—Grezsa Ferenc: Hódmezővásárhely az irodalomban. A Hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium Évkönyve. 1970. 3—16. 14.

* Vásárhely Népe, 1945. április 24.

* Művészettörténeti Értesítő, 1975. 2. szám. 134.

141