Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Felletár Béla: Képsoroka koalíciós évek Hódmezővásárhelyének közművelődési életéből 1944 október 8.–1948
FELLETÁR BÉLA KÉPSOROK A KOALÍCIÓS ÉVEK HÓDMEZŐVÁSÁRHELYÉNEK KÖZMŰVELŐDÉSI ÉLETÉBŐL 1944 október 8. — 1948. Hódmezó'vásárhely közművelődésének a története nem nagy múltra tekinthet vissza. Ami a török uralom alatt vagy előtt ezen téren esetleg történt, annak a nyomait is befújta az idők szele. A 18. századdal kezdődik az a kor, amelyben a tárgy kutatója már talál anyagot. Városunk kultúrája történetileg három eredőből állt össze. Az első és legfontosabb a nép, az említett kor kezdetén homogén kálvinista paraszti lakosság a maga folklórteremtő tevékenységével. Ez a szociológiai kép a Károlyiak telepítéspolitikája és a spontán lakosságbeáramlás következtében tarkábbá válik, de alaptónusát nem veszíti el. A másik eredő a „reformátusok oskolájának” kultúraterjesztő tevékenysége, amely az idők folyamán egyre több közművelődési funkciót vesz föl. Végül a harmadik: a reformkorban egy keskeny éren urbánus tendenciák kezdenek a közös mederbe áramlani. Uradalmi honoráciorok, az erősödő városi értelmiség társadalmi fórumok, művelődési egyletek alapításával emelik a város kulturális életének a színvonalát, gazdagítják új tartalommal. A következő századfordulón megjelenő munkásosztály is részt kér, és nyomot hagy a köz művelődésén. Ez az utóbbi elem, valamint a protestáns örökség és a korábbi forradalmi megmozdulások az egésznek ellenzéki színezetet adnak. A gazdasági és civilizációs fejlődéssel párhuzamosan erősödik az urbánus elem, de időközben gyökereit a nép kultúrájába is leereszti, és ez az egész további fejlődésére meghatározó lesz. Az országos áramlatok közül azok találnak ebben a városban igazán otthonra, amelyek a népiséggel valamilyen kapcsolatban állnak. Parnasszista, nem emberközpontú törekvések itt idegenek maradtak, és azok ma is. Politikai szélsőségek nem hagytak nyomot e táj emberének kultúráján. Ennek a szellemi alapállásnak tudható be, hogy Vásárhely számára a felszabadulás utáni demokratikus művelődésre való átállás nem jelentett olyan zökkenőt, mint esetleg más típusú városok esetében történhetett. Adva voltak azok az alapok, amelyekre az újat építeni lehetett, azok a csírakezdemények, amelyek mindjárt új gyümölcsöket hozhattak. Katalizálta ezt a folyamatot és általában a művelődési élet újra megindulását, hogy az emberek a háború és a fasizmus anyagi és lelki szorításában hosszú idő óta nélkülözték a szabad művelődést. Ez a tanulmány a népidemokrácia első négy esztendeje, az ún. koalíciós korszak közművelődési életének főbb vonásait próbálja fölvázolni. A vizsgált időszak voltaképpen maga is része az ötvenes évek végéig terjedő, jól behatárolható történeti egységnek. 1944 késő őszi hónapjaitól, vagyis Hódmezővásárhely fölszabadulásától 1945 nyaráig a művelődési mozgalmak általában ösztönösen, koordinálatlanul bontakoztak ki. Gyakorta kevés változtatással a korábbi folytatásai. Az első céltudatos lépések az MKP-ból és a Szabad Szakszervezetekből indulnak ki. A Tornyai Társaság újjá137
