Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Gaál Endre: Emlékezés az EÜSZ Sakk-körre
mennyi játszmát megnyerte.6 Utána — kérésünkre — egy Barcza Gedeon elleni játszmáját elemezte, amelyből sokat tanultunk. Február 9-én pedig a város legjobb játékosa, dr. Pákozdy Ferenc szimultánozott nálunk, 12 táblán 11,5 : 0,5 eredménnyel. Az egyetlen döntetlent édesapám érte el.7 Pákozdy ettől kezdve gyakran megfordult a kórházi sakkozók között és még számos szimultánelőadást tartott, gyakran játszmaelemzésekkel összekötve. 1947 február elején barátságos mérkőzésen vendégül láttuk a januárban lebonyolított városi Stricz János emlékverseny vigaszdíjában résztvevőkből összeállított, jó erőt képviselő csapatot, amelytől 7 : 3 arányú vereséget szenvedtünk. FIárom győzelmünket dr. Kukán (Tóth ellen), dr. Wirth (A. Nagy ellen) és Gaál Imre (dr. Ábrahám ellen) szerezte.8 A jobb erőkkel való játék hatása azonban később kezdett valamelyest érződni.9 Az első házibajnokság idején még semmiféle rutinunk nem volt. De az bizonyos, hogy a sakkjáték szeretete áthatott mindannyiunkat. Ez magyarázza, hogy az EÜSZ sakkcsoport tagjai szinte családias egyetértésben összetartottak. A sakkozás szeretetéből fakadó eme összhang, egyetértés volt egyik fontos forrása az EÜSZ városi csapatbajnokságban elért sikereinek is. A városi bajnokságban A felszabadulás után a magyar sakkélet addig soha nem tapasztalt lendülettel fejlődött. A hazai sakkozás tömegeit mindenkor az ipari munkásság adta. Az ellen- forradalmi Horthy-korszakban is számos munkás sakk-kör működött. Az állandó rendőrségi zaklatások sem tudták megtörni tevékenységüket, a munkások fenntartották és ápolták a sakk-körökön keresztül is a közösségi szellemet, az összetartozás és az osztályharc gondolatát. A felszabadulás utáni években a Magyar Kommunista Párt sokat tett azért, hogy a demokrácia szabad levegőjében a dolgozók minél szélesebb tömegei bekapcsolódjanak a sakkozásba. Az újjáépítésnek, a munkáshatalom megteremtéséért, a szocialista építésért folyó harcnak tervszerűen gondolkodó, küzdőképes, öntudatosan alkotó, a munkásosztályt, a haladást segítő emberekre van szüksége. Az új embertípus, a közösségért dolgozó ember nevelésének egyik kitűnő eszköze a dolgozók sakkcsapatainak versenye. A csapatban az egyén, bár saját győzelme is szívügye, összeolvad társaival a kis közösség minél jobb eredménye érdekében. Amikor már befejezte saját játszmáját, odaáll a még küzdő társa mellé és vele együtt izgul, verejtékezik, győzni akarását úgyszólván átplántálja csapattársába a közösségi érdek eléréséért. A csapatversenyek e nagyszerű szelleme a munkahelyre is elkíséri a sakkozót; fejleszti a brigádszellemet, a szocialista munkastílust.10 Tehát a tömegek sakk-kultúrájának kifejlesztése a népi hatalom építésének, erősítésének egyik jelentős tényezője. E felismerés jegyében a proletárdiktatúra megteremtését követően pártunk — a felszabadulás után vagy még korábban alakult szakszervezeti és más sakk-körökre támaszkodva, új sakk-köröket is létrehozva — nagy tömegek * * Vásárhely Népe, 1947. január 5. 7 Uo. 1947. február 16. — Pákozdy Ferenc 1947 nyarán megnyerte Délmagyarország egyéni amatőrbajnokságát, ami mutatja kitűnő játékerejét. 8 Vásárhely Népe, 1947. február 9. 9 Sajnos csak „valamelyest”. Az EÜSZ sakkcsapatnak — fennállása alatt mindvégig — gyengesége volt, hogy nem tudott támaszkodni fiatal, tanulékony erőkre. A törzsgárda tagjai általában 40—60 év közöttiek voltak a tárgyalt időben. A fiatalságot csak én képviseltem és néhány fiatalabb orvos, akik azonban tartósan nem erősítették a csapatot. Ilyen körülmények között nem tudott az megfelelő ütemben fejlődni. Ez is hozzájárult, hogy később, a megyei I. osztályban, oly kevés sikerrel szerepeltünk. 10 Bedő Ödön: Gyári sakkozók. = Magyar Sakkvilág, 1949. március. 120
