Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Herczeg Mihály: Hódmezővásárhely a felszabadulástól a földosztásig
„A balszárny beékelődött az ellenség védelmi vonalába 18—20km-re az 53. hadsereg csapatai előtt.”31 Itt arról volt szó, hogy a szovjet katonák Makó—Rákosnál rátaláltak egy régi földútra, mely Nagylakot kötötte össze a középkor óta Vásárhellyel, s amelyet az itteniek Rácútnak neveztek. [Szeremlei szerint az elnevezés még a Jaksicsok földesurasága (15. század) idejéből maradt fenn.] A kemény földúton a tankok a gyalogság kíséretével fölhatoltak Hódmezővásárhelyig, anélkül, hogy katonasággal találkoztak volna. A kortárs újságíró néhány év múlva ezt írta arról a szeptember 24-ről: „Délután 4 órakor kerékpáros rendőrtiszt állt meg a Kossuth téren és jelentette, hogy orosz partizánok a dilinkai nyomáson tartózkodnak és az az orosz tankok elhagyták Táncoshalmot, már Vásárhely külvárosához ló'távolság- ra értek”.32 Szenti Sándor gazdálkodó, szemtanú, úgy emlékezett, hogy azon a szeptemberi vasárnapon katonai egységük kivonult Földeák térségébe, mert a jelentések szerint ott a határban orosz partizánokat láttak. Ők azonban nem találtak semmi gyanús mozgolódást. Másnap reggel rajonként indultak járőrbe. Az ő raját egy fiatal tizedes vezette. Amint a szikáncsi határrészen tanyáról tanyára haladtak, meglepte őket, hogy üresek a tanyák. Csak az állatok bőgtek. Sok helyen adtak nekik vizet. Mélyen bent jártak a dűlőn, amikor az út szélén embereket láttak, akik úgy tettek, mintha kukoricát akarnának törni. A fiatal tizedesben feléledt a harci vágy: „Fogjuk el a partizánokat!” Ekkor egy frontot járt idősebb tizedes elkiáltotta magát: „Átveszem a parancsnokságot!” Szerinte jobb békén hagyni a valóban gyanús külsejű, félig civil, félig katonaszerű alakokat. Majd kivezette a rajt a makai kövesútra, ahol az alakulat menetkészen már csak rájuk várt. A parancsnok megdicsérte a tizedest megfontoltságáért. A vásárhelyi „beékelődés"... Rumilcev hadműveleti jelentése... Rumlicev ezredesnek, a már emlegetett lövészhadosztály törzsfőnökének hadműveleti jelentésében a következő olvasható 1944. szeptember 24-ről: 1. Az ellenség 8. gyalogos hadosztályát egységeivel és az 55. határőrszázad alosztályával a határon támadó ezred alosztályainak tartós ellenállása mutatkozik Baranyi (sic!), Királyhegyes térségében. 2. A hadosztály folytatja az ellentámadást Földeák, Makó irányában, leküzdve a (magyar) 8. hadosztály és 55. határőrszázad ellenállását. A csapattestek bevették: — A 799. lövészezred Fermeke (Fermele?), Percsika, Magyarpécska, Szemlak, Tan Vian (sic!), Csanádpalota, Rákos helységeket. 1944. szeptember 24-én 19 óra 30 perckor kimentek a vonalra. Elérték Rákost és folytatják a (támadást) Földeák irányában. — A 767. lövészezred elfoglalta Szemlakot, Sajtényt és Nagylakot és harcol Nagylak állomása nyugati oldalán. — Á 669. tűzérezred tüzelő állásában tűz alatt tartja az ellenség élő erejét. A harcok mérlege 1944. szeptember 24-én: a 767. lövészezred vesztett 2 halottat és 9 sebesültet, a 799. lövészezred pedig 3 halottat és 7 sebesültet. Az ellenség vesztesége: megsemmisítve 150 katona, fogoly 22 (a 8 gyalogos hadosztályból). Végül meg31 R. A. Veszeuk i. m. 32 Paál—Radó: A debreceni feltámadás. Budapest, 1947. 371. p. 11
