Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Baracs Gabriella: Az ipar és a munkásság helyzete Hódmezővásárhelyen a népi demokratikus forradalom éveiben (1944–1948)
5. A munkanélküliség problémája Csongrád megyében az országos átlagot meghaladta a munkanélküliek száma. Ezért ez állandó gondot jelentett 1946-tól kezdve, és az infláció mellett súlyos nehézségeket okozott a megye gazdasági életében. „A Gazdasági Főtanács a nagyirányú munkanélküliségre tekintettel Csongrád megyének 1947 augusztusában soron kívül 300 ezer Ft-ot szavazott meg közmunkák végzésére. A megyében 1947-ben 1,130 millió Ft-ot fordítottak erre a célra. Csongrád megye főispánja még 1948 márciusában is a munkanélküliséget jelölte meg a megye legnagyobb gondjaként: „A legnehezebb problémánk változatlanul a munkanélküliség kérdése. Ebben a kérdésben csak akkor várhatunk lényeges javulást, ha az országban jelentó'sebb építkezés, vagy földmunkák indulnak meg, ahol a vármegye nagy tömegű munkanélkülije el tud helyezkedni. A hároméves terv keretében beindított nagy munkálatok már az első' tervévben jelentősen csökkentették a munkanélküliséget.”26 Égető problémát jelentett a munkanélküliség Hódmezővásárhelyen is. Ez elsősorban a város agrárjellegéből következett. Megszüntetésére megpróbálkoztak közmunkák szervezésével. A munkanélküliség visszatérő, súlyos probléma volt, különösen az építőiparban. (510 építőiparos volt munka nélkül az építések teljes hiányában. A rossz termés következtében 3600 földmunkás szintén munkanélküli volt. A munkanélküliek száma kb. 4500 volt 1946-ban. Dékány József polgármesterhelyettes felhívása foglalkozott a problémákkal: „A város költségvetése igen szűkre szabott, ennélfogva a város vezetősége nem tudott akkora összeget beállítani, mint amennyit kellett volna. Ezért fordulok kérésemmel kisgazdal- társaimhoz, hogy tehetségükhöz mérten adományként szállítsanak be október 1-től kezdve az új honvéd laktanyába a házi ipari munkák megkezdéséhez minden tanyából vagy háztól legalább 25—30 kg fehér, száraz, fonásra alkalmas csuhéjat”.27 Az Építési Szaktanács értekezletén úgy határozott, hogy a közmunkákat öt hónapra osztják be, két heti váltással állandóan 70 munkás foglalkoztatásával. Takács Ferenc földművelésügyi államtitkár és az országos árvízvédelmi kormánybiztos kidolgozott tervét elfogadta az SZDP, majd a koalíciós kormány. Az ármentesítő társulatok csatornahálózatának kitisztítását a közmunkaváltság terhére végeztette el az építésügyi és a közmunkaügyi minisztérium. Hódmezővásárhelyen kb. 500 munkást tudtak így alkalmazni. A munkanélküliség enyhítésére a városban járda- javítást szerveztek szakmunkások bevonásával. A háztulajdonosok az Építőmunkások munkaközvetítő hivatalánál igényelhettek szakmunkásokat. Mistéth Endre építési- és közmunkaügyi miniszter Hódmezővásárhelyen járt 1946. november 14-én és megtekintette a megindított közmunkát. Ezek további folytatásáról beszélt a városi polgármesterrel és a mérnöki hivatallal. ígéretet tett, hogy a közmunkákat a jövőben a kisiparosságon keresztül adják ki, így a kisipar is foglalkozáshoz jut. (Ezt az Ipartestület alelnöke kérte.) A legégetőbb probléma volt ez, szinte naponta folytak tárgyalások az enyhítésről, igyekezett a város közmunkákat adni, a napszámosokat is foglalkoztatni. A munkanélküliség a kisipart is erősen sújtotta, s ezt igyekeztek megoldani a szakszervezetek is. Egyre több gyűlést tartottak, felhívásokat jelentettek meg, pénzt igényeltek vagy természetbeni támogatást kértek, hogy dolgozni tudjanak. A szabálytalanságok ellen a munkaközvetítő hivatal a következő felhívást jelentette meg: a munkaközvetítő rendelet után többszöri felhívással fordultak a munkaadókhoz, hogy alkalmazottaikat jelentsék be, és ha újabb munkásokra van szükség, úgy azt a 26 VDCSMT 1945—1948. 18—19. o. Lásd még a 140. sz. dokumentumot. í? Alföldi Újság, 1946. szeptember 27. 106
