Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Kulcsár Péter : Az 1522-es tizedjegyzék mint történeti forrás

ésszerűen lehet itt kezdeni. Az egyik irányból nézve Szegedre, a másikból Szabadkára tart, tehát mind szegedi, mind szabadkai útnak joggal tekinthető. Ennek ellenére szívesebben hiszem azt, hogy már 1522-ben is Szélesnek nevezték, de lemaradt a jegyzékről, mint azt, hogy a város nevét felejtették volna ki. Ha tudniillik a hátul álló végelszámolásból ki nem derülne, hogy „de decimis frum Zegedini provenientium” van szó, akár még azt is vitatni kellene, hogy csakugyan Szeged városára vonatkozik-e a lajstrom, elvégre Szegedi utca akárhol lehetett, legkevésbé talán Szegeden.

Magam tehát inkább Vass véleményéhez csatlakozom, fenntartva azonban a jogot arra a kérdésre, hogy hol van a vár tizedfizető lakossága. (Egy bizonyos Lysa utcát régebben a vár területére lokalizáltak, de mostanában — mint erről szó lesz — az is kiesett onnan.) Az, hogy a vár teljességgel elhagyatott lett volna, nem gondolható, már csak a vicekapitányra való tekintettel sem. Frangepán Gergely kalocsai érsek 1520 őszén meghalt, utóda, Tömöri Pál, csak 1523 tavaszán lépett hivatalba. A kérdéses időben az egyházmegye érseki széke üresedésben volt, és jövedelmeit a királyi kincstár szedte, mégpedig elsősorban azoknak a váraknak a javára, amelyeket máskülönben a kalocsai érseknek kellett volna gondoznia.28 Elképzelhető tehát, hogy a szegedi tizedbevetelt most, Nándorfehérvár eleste után a szegedi vár költségeire kívánták fordítani, amelyet éppen ebben az időben kezdtek valódi katonai objektumként, végvárként számba venni. Vezetőt állítottak az élére, hozzákezdtek egy külső várfal felhúzásához stb. (Az idevágó adatokat a Szeged-monográfiában szedtem össze.) Föltehető tehát, hogy a szegedi vár népét mentesítették a tizedfizetés alól, illetve be sem szedték azt a pénzt, amit nyomban visszafordítottak volna. Ha mindez csak feltevés is, az tény, hogy a listán egy olyan személy sincs, aki a várban élt volna.

Mielőtt továbbmennénk, az „utca” fogalmát kell tisztáznunk. Bizonyosra vehető, hogy ez a terminus itt nem mai értelemben vett vonalat jelöl, amelynek házai egy közlekedési sáv két oldalán egymással szemközt párhuzamosan sorakoznak, hanem egy kisebb-nagyobb, összefüggő területen fekvő lakónegyedet, háztömböt. Erre utal a lajstromban következetesen használt és más szegedi forrásokban gyakran felbukkanó latin szó, a „plathea” közvetlen magyar megfelelője, a „piac”, „placc”. Ilyen értelemben lehet utca a korábbi falu, Bánfalva is. Ezt a felfogást erősíti az a tény, hogy az utca fogalmát a törökök általában is így értelmezték, adóösszeírásaikban így használták.29 Ha a szegedi utcarendszer korábban más elven nyugodott volna, a törököknek gyökerestől fel kellett volna forgatniuk a régi utcabeosztást, és az 1548- ban meg később felvázolt törökkori utcahálózatot nem lehetne meglehetős pontossággal ráilleszteni az 1522-esre. E tekintetben bizonyosságot kínál egy 1520-as keletű irat,30 amely egy ház elzálogosításáról szól. Megállapítható, hogy az ingatlan a Nagy utcában feküdt. A szokásos eljárás során megjelennek a szomszédok, szám szerint heten. Kettő kivételével valamennyien előfordulnak más forrásokban is, és így megtudjuk, hogy a telek északi, déli, keleti szomszédai egyaránt ugyanebben az utcában laknak, nyugati széle a város árkára („fossatum civitatis”) rúg. Márpedig egy telek és három égtáj felé eső öt vagy hét szomszédja csak akkor fekhet egyazon utcában, ha az utca fogalmát a fentebb megadott értelemben fogadjuk el. Az utca ilyen értelmezése nem lehetett szegedi specialitás, hiszen az ún. bokortelepüléseken

28 Szabó i. m. 3. A Bács megyei dézsmakerületek végelszámolásában mindenütt felszámolnak néhány dénárt, amit „supportanti in ecclesiam Sancti Pauli” adtak, kivéve ott, ahol a tizedet Péter- váradra vagy a bácsi várba küldik (uo. 47, 56). A Bodrog és Csongrád megyében beszedett készpénzt „ad manus Simonis Literati” adják át (uo. 66, 73, 84), a Szegeden behajtott pénzt magister Simon kezébe teszik le. A két Simon azonos személyt is jelölhet.

29 Vass i. m. 21.

30 OL Dl 106083/744. sz.

11