Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Kulcsár Péter : Az 1522-es tizedjegyzék mint történeti forrás

A magyar szó nem lehet „ad hoc” jelző', testi, lelki stb. tulajdonságra utaló ragadványnév, hiszen miért ragadt volna rá arra a rengeteg emberre a „Szabó”, ha közülük csak 1—2—3% lehetett ténylegesen szabó? A Szántó nevűeknek is csak őseik szerezhették ezt a nevet, mert egy sincs közülük, aki momentán földműveléssel foglalkoznék. Akkor viszont a Szondi, a Kazdag, a Batancs, a Nagy meg a többi sem lehet kivétel, legalábbis zömmel és általában nem. 1522-ben természetesen még nem kötelező, hogy mindenkinek legyen kikristályosodott családneve, ezért egy-két kivétel akadhat. A Mizséreknek például már van (Franciscus Myseer és Franciscus Myser, Matthias Miser), de csak nemrégiben kapták: egyik ősük 1450-ben még Stephanus dictus Myser volt.63 A jegyzékben egy ilyen, vagy így érthető adalék bukkan fel: Johannes alias ludex. Talán még nem végleges vezetéknevek azok sem, amelyek szórványosan, egy-egy esetben fordulnak elő, később sem szilárdulnak magyar családnévvé, és jelentésüket tekintve is egyéni ragadványneveknek látszanak: Szépenlépő, Jókezű, Disznóverő, Keddenhaló. Ezek között akadhatott latinra nehezen fordítható foglalkozásnév is, ami tehát csakugyan a pillanatnyilag folytatott mesterségre utal: Hímvarró, Fésűgyártó, Pajzsgyártó, Becsüs, Tanácsi hirdető, ilyet hordhat Veres Ambrus, a révész, vagy Ambrus, a „veres révész” is. Előfordulásuk azonban elenyésző, és semmiesetre sem tartozik közéjük a Kovács.

1522-ben még az sem kötelező, hogy a kereszt- és családnevet tekintsék a személyazonosítás legfőbb eszközének. Láttuk azokat, akiknek még keresztnevüket sem jegyezték fel, meg azokat, akiket csak keresztnévvel jegyeznek. Az adott esetben a tisztviselő valami mást tartott fontosabbnak, jellemzőbbnek. Az özvegyek egy részéről úgy gondolta, hogy többet árul el róluk hajdani férjük neve, mint a maguké. Gracianus és Sylvester esetében fontosnak, jellemzőnek, egyedinek a magisteri címet tekintette. Mondhatjuk, joggal. A megelőző időkből ezzel a címmel a világiak közül csak Monyorókereki Ferencet ismerjük, aki hosszú időn át, 1464-ben, 1474-ben jegyzőként működött a városi tanács mellett. Örökébe talán Gracianus és Sylvester lépett. Kétségkívül foglalkozás, méghozzá a családnévnél jellemzőbb, azonosítóbb erejű a judex, ilyen a scholasticus, az ,iskolamester’, aki ott is lakik mind a templomok mellett. A Szent Demeter-templom mellett lakik a Pulsator (,harangozó’), akinek a foglalkozása szintén nem lehetett közönséges. Foglalkozásnév az Ágazó, a Citarista, a Tubicinator azon oknál fogva, hogy vezetéknévnek alkalmatlan, ugyanis egyiket sem lehet egy meghatározott magyar családnévvel azonosítani.64 Tehát a keresztnevek egy részét kísérhette latin közszó azért, mert az illetőnek nem volt megállapodott, közismert vezetékneve, kísérhette azért, mert az adott helyzetben rangja, méltósága, foglalkozása fontosabbnak, speciálisabbnak látszott. Bálint Sándornak mégis igazsága van abban, hogy a latin szónak kiváltságosabb az íze. Azonban nem a vezetéknevet fordították latinra az elegancia kedvéért, hanem az aurifaber, corrigiator, lapicida mesterséget tartották egyes esetekben minden másnál érdemesebbnek az említésre. De ebből nem következik, hogy a városban csak 8 ötvösmester élt. Nyolc volt azoknak az ötvösöknek a száma, akiket Balázs presbiter foglalkozásukkal akart megjelölni. Már 1512-ben 13 ötvösmester dolgozott Szegeden. A legkevésbé sem valószínű, hogy számuk tíz év alatt ily nagy mértékben csökkent volna. Kettejük vezetéknevét is ismerjük, egyikük Olay János volt, másikuk Német János. Az Ötvös vezetéknév egyáltalán nem fordul elő a szegedi régiségben. 53 *

53 Bálint: Az 1522... 3.

51 A Tubicinator magyarul lehet Kürtös is, Trombitás is, más is, ami szakmailag akkortájt mindegy lehetett, de családnévként nem. Az Ágazó lehet Lovas, Lovász, Hajtó, vagy más efféle. A Citarista magyar megfelelője attól függ, milyen hangszert (lantot, hárfát, mi egyebet) tekintünk citerának.

24