Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Kenéz Győző–Szakály Ferenc: A Szegedi Palánk-városrész 1697-es telekkönyve
1703 szeptemberéig Rác Gáborral közösen birtokolta). Nagy István és Péter ismeretlen időpontban jutott a JlO-es telekhez, s bár az jó nagy volt (26X2 öl), 1708. március 25-én hozzávásárolták az ugyanekkora 109-est is, amelyen egyébként egy bolt állott. Halvacsia rác kereskedő' (113.) előbb a szomszédos telekkel (114.) bővítette a magáét, 1700 decemberében azonban mindkettőt továbbadta Szűcs Nikola és Gyuka szűcsmestereknek. Miközben — mint említettük — Dimo rác kereskedő (és egyben huszár) Görgeytől bérelt magának boltot (105.), a neki osztott telket szomszédjának, Stojsa kereskedéssel is foglalkozó huszárnak engedte át (127-—128.). Ilia Jankó aradi hajdú (150.) úgy jutott hozzá a 151-es házhelyhez, hogy az azt birtokló Bossa — úgyszintén aradi hajdú — visszatért eredeti lakóhelyére. Gársonyi Mihály harmincadhivatali írnok eredetileg az 57-es számú telket kapta, ezt azonban — noha előkelő helyen, a várral szemben feküdt — továbbadta a túloldali szomszédjának, Bozivacz Zsiván kereskedőnek (56.), ő pedig 1699. augusztus 1-én megvásárolta magának Császár György polgár házát (160.) és ugyanakkor a 162-es számú, szomszéd telket is. A 199-es telek tulajdonosa, Rác Perisa huszár 1707-ben azért kapta meg a 200-as telket, mert a prefektúra is úgy vélekedett, hogy annakidején saját házhelyét „nagyon szűkre” mérték. Fux Miklós a 373-es telket 1700. október 7-én, a 374-est 1701. augusztus 24-én vásárolta meg. Az 1697-ben telekhez juttatott Popara Tamás, Funo Lukács és Rác Milos hajdúk úgy egészítették ki belsőségüket, hogy az alkalmas pillanatban első kézből megvásárolták egyik szomszédjuk telkét (135—136.; 415—416.; 433—434.).A legbonyolultabb úton-módon minden bizonnyal Csizmadia Mátyás jutott megfelelő nagyságú élettérhez. Balog Mihály cipészmester — jóllehet maga sem dicsekedhetett valami nagy telekkel — átengedett területéből Csizmadia Istvánnak és Jánosnak egy 2x1 öl nagyságú darabot műhely- épités céljára. Az egész építmény aligha ért valami sokat, hiszen a testvérek mindössze tizenöt forintért mondtak le róla Csizmadia Mátyás javára (389.). Mátyás azonban nem az az ember volt, aki beéri egy tenyérnyi földdarabkával és azon egy viskóval; az első adandó alkalommal, másodmagával, megvásárolta a 390-es számú szomszédtelket, majd, amikor egy esztendő múlva, 1701. május 2-án kártalanítani tudta tulajdonostársát, Csizmadia Pál fia lliát, az egész, megnagyobbított terület egyedüli birtokosa lett. A telekkönyv rengeteg olyan helyváltoztatást rögzített, amelynek okát ma már vajmi nehéz volna felderíteni. Mivel a felvétel — mint említettük — nem tükrözi a valós sorrendi viszonyokat, ezen esetek jelentős részében is telekbővítés szándéka vagy reménye lehetett a helyváltoztatás legfőbb ösztönzője. Nyilván volt olyan, aki ily módon jutott nagyobb élettérhez, s olyan is, akinek azért kellett kisebb telekre költöznie, hogy e tranzakció révén némi pénzhez jusson („szegénysége” miatt adta például telkét a 426-os tulajdonosa). Mások talán a rokonaikhoz és barátaikhoz kívántak közelebb húzódni, megint mások pedig esetleg éppen a rossz szomszédságtól igyekeztek ilyképp megszabadulni. Ugyanakkor viszont a Palánk és a másik két városnegyed között feltűnően csekély mozgás tapasztalható; a bejegyzések szerint mindössze egy személy költözött be a „Városból” (494.). s mindössze egy távozott az Alsóvárosba (158.). Kevés jel mutat arra, hogy egyazon személy egy időben kettőnél több telket birtokolhatott volna; hogy egy kézen három, egymás melletti telek koncentrálódott, mindössze egyetlen példa akad. De Szerbecsia (Szűcs) Gyurko polgárnak is csak hosszú szívós munkával sikerült, a két szomszédtelek (103—104.) megvásárlása révén, valami 77 négyszögölesre növelnie kicsinyke •— 3 X2 öles — eredeti házhelyét (102.). Amikor 1709-ben meghalt, ingatlanjai, végakarata szerint, a helyi rác templomra szálltak. Közülük kettőt a szerb egyház Bozacsia Stanisának adott; részben, 56
