Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Kenéz Győző–Szakály Ferenc: A Szegedi Palánk-városrész 1697-es telekkönyve

a Temesközben, akik hajlandók a szultán alattvalóivá lenni, a többieket pedig űzze vissza a Duna—Tisza közére, hogy ő elbánhasson velük.59)

Rákóczi hadai július 20-án szálltak Szeged alá, s 21-én rohanták meg és foglalták el a Palánkot. ,,20’ praesentis [értsd: jelen hónap] Szegedet megszállottuk — írja július 27-én Bertóthy Gábor Zemplén vármegyének —. Másnap mingyárt, úgy mint Szent Mária Magdolna napján, az várost ostromolták, és az szegény gyalogságainkat elől hajtották. Az kit meg is vettek volt, és más nap déligh benne lévén, az nagy lövís, tözes szerszám hányás miatt megh nem maradhattak, megh gyújtván, ki jöttek.” Ezen alkalommal Szalay Ferenc palotás-hadnagy levágta a „Dugaly Arany Basa nevű ráczot”, és egy „forgó tarackot” hozott ki a vállán.60 61 Komolyabb ellenállásba azért nem ütköztek, mert a magyar helyőrség javarésze már az első napon átállt a fejedelem zászlói alá.81 A telekkönyvben egyetlen rác katona vagy polgár neve után sem olvasható, hogy e napon veszette volna életét (hacsak az 58-as telket birtokló Szabó Gábor szabómester és kereskedő nem; ő azonban eleshetett már április 18-án is.)

A kezdeti gyors sikereket nem követték hasonlók. A kuruc had augusztus 15-ig tartotta ostromzár alatt a szegedi várat, megfelelő ostromalkalmatosságok híján azonban nem sok kárt tehetett benne, s nem sikerült az őrséget kiéheztetnie sem. A Palánk persze — ahonnan a várat támadták, és amelyre a védők válaszlövései hullottak — jócskán megsínylette ezt a huszonöt napot. Tizenegy ház leégett (101., 105., 143.,

146., 177., 179., 238., 282., 341., 441., 479.), s több összeomlott (157., 169., 201.,

202., 237., 238., 482.) benne. (Megint más házak [187. és 427.] azért indultak romlásnak, mert tulajdonosuk távoztával nem akadt, aki karbantartsa őket, ugyanezen ok miatt maradt abba a 404-es telken emelt ház építése.is A város rendjén őrködő hatóságok az ostrom rongálásait használták fel arra, hogy a Feldwäbel-Thor melletti, a közlekedést gátló házakat [26—28., 30., 238. és 474.] az útból eltávolítsák.)

A Palánk 1704 nyarán nem volt különb állapotban, mint az 1697-es tűzvész után. A helyreállítás azonban ezúttal lényegesen gyorsabban haladt, mint hét évvel korábban; érthetőképp, hiszen a beomlott vagy éppen csak megrongálódott hajlékokat könnyebb volt lakható állapotba hozni, mint az építkezést az alapoktól kezdeni. De a kigyulladt házak közt is akadt olyan, amelyet sikerült megóvni a teljes pusztulástól, sőt olyan is, amelyet új gazdája már 1705-ben újjá tudott építeni (105.).

*

A prefektúra két esztendővel később, 1706 októberében azzal az indoklással engedte át Vetró Péternek a magyar katonasági kocsma akkortájt csaknem puszta telkét, hogy „1704-ben a magyar katonák valamennyien megszöktek és átálltak a kurucokhoz, a pince összedőlt” (157.). Ezt a megjegyzést tökéletesen alátámasztani látszik azon becslés, amely szerint 1705 januárjában a kurucok oldalán harcoló sze59 Zwischen Paschas nud Generälen (Bericht des Osman Aga aus Temeschwar über die Höhepunkte seines Wirkens als Diwandolmetscher und Diplomat). Unter der Mitarbeit von Friedrich Kornauth übersetzt, eingeleitet und erklärt von Richard Kreutel. Graz—Wien—Köln, (1966). (Osmanische Geschichtsschreiber. Hrgb. von Richard Kreutel. Bd. 5.) 17—24. 1.; vö. Benda Kálmán: Magyar—rác együttműködési törekvések a szabadságharc idején. Rákóczi-tanulmá- nyok i. m. 148. 1.

60 Esze T.: Kuruc vitézek i. m. 459—460.1.; Az itt említett „Dugaly Arany Basa” aligha lehet azonos Tugaly rác hajdú hadnaggyal, hiszen ő még később is szerepel a telekkönyvben (475).

61 A városi tanács 1714-ben azzal vádolta Comethet, hogy a Rákóczi-szabadságharc alatt, úgymond, a túszul elhurcolt szegedi polgárok házait lefoglalta és azóta is rendelkezik azokkal: Ta- káts E. i. m. 33.1.

51