Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Kenéz Győző–Szakály Ferenc: A Szegedi Palánk-városrész 1697-es telekkönyve
4. TÁBLÁZAT A prófuntházi alkalmazottak foglalkozási megoszlása 1697-ben ökrösbéres 10 fő liszthordó munkás 7 fő péklegény 2 fő favágó 2 fő vízhordó 1 fő szolgalegény 1 fő összesen 23 fő biztost egy fűtő (333), a „gróf urat” — akin alkalmasint Schlick tábornokot kell értenünk — egy kocsis (223.) szolgálta. Nyilván a prefektúra embere volt a molnárbíró (380.), akinek vélhetőleg a tiszai malmok után kellett a vámot szednie. Romanus tolmács (21.) — aki még 1703-ban is itt szolgált48 — a várkapitányt segítette a nagyobbrészt magyarul, illetve szerbül beszélő lakossággal való érintkezésben, illetve a sűrű levelezés lebonyolításában. A Palánkban lakott Szegedi István Ferdinánd városi jegyző is (359.), aki valószínűleg azonos azzal a Szegedi Istvánnal, aki 1692-ben a helyi seregbírói tisztet töltötte be.49 Házában kocsmát is tartott, s amiatt panaszkodott a Budai Kamarai Igazgatóságnál, hogy jóllehet hű szolgálatai viszonzásaként adómentességet kapott a királytól, a prefektus mégis állandóan követelésekkel zaklatja.50 Legalábbis 1699-től kezdve (11. és 25.) volt a városnak aljegyzője is. Soky Zsigmond Ferenc deák — aki Szegedre telepedése előtt sorrendben tokaji postamesterként és egyben harmin- cadhivatali tisztviselőként, a debreceni sóház vezetőhelyetteseként, utóbb az ónodi fiókharmincad harmincadosaként tevékenykedett — 1700-ben szintén kocsmáltatási jog engedélyezéséért fordult az Igazgatósághoz.51 A városi tolmácsot 1697-ben Horváth Andrásnak nevezték (16.). Huszonhat telektulajdonos — köztük a három cigány — esetében a telekkönyv adós marad annak megjelölésével, hogy az illetők miből élnek. Ugyanez vonatkozik természetesen a benne felbukkanó nyolc öregasszonyra is. Gere Mihály, vak sípos nyilván koldulással jutott a mindennapi betevő falathoz (325.). * Hogy a leégett Palánk lakói hol és hogyan húzták meg magukat a tűzvész után, arról sajnos hallgat a fáma. A szegedi kamarai tisztek május 15-i jelentésükben arról is beszámolnak Budán székelő feletteseiknek, hogy egynémely lakosok — nemcsak Szegedről, hanem a körülötte fekvő magyar falvakból is — áttelepedni készülnek részben Kecskemétre, részben pedig Nagykőrösre, Ceglédre és Kiskunhalasra, mert úgy vélik, hogy ott ez idő szerint nagyobb nyugalomban élhetnek („wo sie bey dieser zeit in besser ruhe leben können”). Az előző nap már meg is jelentek néhányan a prefektusnál, hogy tőle az elköltözéshez engedélyt nyerjenek. Az időpontok közelsége miatt joggal gondolhatnánk, hogy az említettek közül legalább a szegedieket a május 7-i katasztrófa következményei kényszerítették meenkülésre. Herdegen és Cometh 48 Esze T. i. m. 667.1. 49 Thaly K. i. m. 18. 60 OL, CAzuO Mem. und Anbr. Ma 9. 51 Uo.Xa 178. (1700. máj. 26.) 48
