Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Kenéz Győző–Szakály Ferenc: A Szegedi Palánk-városrész 1697-es telekkönyve

kitelepíteni tervezte. Ennek a feltételezésnek azonban több megfontolás is ellene szól: egyrészt az, hogy a már többször hasznosított helyszínrajzokon nincs jele a Palánk él az Alsóváros összenövésének — épp ellenkezó'leg: az Alsóváros északi szegélyét jókora távolság választja el a sáncoktól —, másrészt pedig az, hogy a kolostorkapuval szembeninek jelölt, 225-ös telek olyan, közel azonos nagyságú telkek sorában helyezkedik el, amelyek közt ott található maga a kamarauradalmi kocsmaház (213.) is, ez pedig minden bizonnyal a sáncokon belül állott. így aztán valószínűbb, hogy a három ízben is említett kolostor nem az alsóvárosi ferences rendház, hanem valaminő, a török időkből itt maradt — a telekkönyvben külön nem említett — rom, esetleg éppen a Szent Demeter templomhoz ragasztott épületsor volt.

Ez persze egyáltalán nem zárja ki annak lehetőségét, hogy néhány, sáncon kívüli épületet is a Palánkhoz számítottak. Ilyeneket — a sáncot övező árok partján — az április 8-i rendelet is említ, s a telekkönyvnek is vannak olyan bejegyzései, amelyek közvetve ilyenekre utalnak. Az Őrmester-kapu előterében állott például a postaház is,35 néhány viskótól körülfogva. A Palánk 1704-es pusztulása után ugyanis — amiről az alábbiakban még bőségesen szólni kívánunk — azért kellett átengedni a postamesternek a 25-ös számú telket, Béli Zsivánnak pedig — aki eredetileg a postamester szállása mellett lakott — a 381-est, mert házaikat a kurucok lerombolták.

A kamarai tisztviselők az újraosztáskor — nyilván a terepadottságoknak megfelelően — felettébb egyenlőtlenül mérték ki telkeknek a rendelkezésre álló területet. Messze a legnagyobb telek — 486 négyszögölnyi — Cseperke Máténak, a kocsmatartási joggal rendelkező városi polgárnak jutott, akiben a város 1685/86-os főbíráját kell tisztelnünk (94.). Jókora, 300 négyszögöles telket kapott Milován rác kereskedőpolgár is (300.). A 297,5 négyszögöles városház (1.) csak e két magántelek után következik, utána pedig a rác templom (353.), amelynek telke 230 négyszögölre rúgott. Cseperke telkének környékén (90—93.) egyébként is az átlagosnál jóval nagyobb (27x3, illetve 27x5 öles) telkeket osztottak, ugyanígy a 460—467-es sorszámoknál, ahol a telekhosszúság 18 és 21, a szélesség pedig 3 és 6 öl között mozgott.

Fogas kérdés persze, hogy a telekkönyv készítői milyen ölben számoltak. Mivel a prefektúra személyzete német volt, elsőre a 1,89 méteres bécsi ölre gyanakodnánk. Ennek azonban ellentmondani látszik, hogy az 1697-ben kimért telkek szélessége 148 esetben (az összes teleknek csaknem egyharmadán) nem haladta meg a két ölet. Márpedig nyilvánvaló, hogy egy 2 bécsi öl —3,78 méter széles (vagy még annál is keskenyebb) — földcsíkon legföljebb ha valamiféle nyomorságos viskót lehetett emelni, de még az is végképp lehetetlenné tette volna az állatok és •— főként — a szekerek ki- és bejárását. Még akkor is igaz ez, ha előfordult, hogy a szomszédok közös kijáratot létesítettek telkeik mezsgyéjén (363.). így aztán felettébb valószínű, hogy az osztásnál használt „Claffter”-en a 3,126 méteres „királyi öl” értendő; annál is inkább, mert osztójaként általában nem a bécsi ölnél szokás lábat, hanem a negyed-, a fél- és a háromnegyed ölet adja meg a telekkönyv.36 Látnivaló persze, hogy miközben, a viszonyokhoz képest, egyes magántelkek így szinte irreálisan nagyra „növekszenek” (Cseperkééké például 637 négyzetméteres lenne), az 1—1 és 1/2 öl szélességű telkek — ilyen 21 van — továbbra sem igen érnék el a házépítéshez szükséges minimumot. (Hogy a lakosság ezen utóbb hogyan segített, arról az alábbiakban még részletesebben is szólunk.)

35 Eperjessy K. i. m.

36 Bogdán István—Maksay Ferenc: Királyi öl és királyi hold. Agrártörténeti Szemle 9 (1967) 106—110. 1. és Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig. Bpest, 1978. 87—102. 1.

41