Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Kenéz Győző–Szakály Ferenc: A Szegedi Palánk-városrész 1697-es telekkönyve
is. Igaz, ha térképre vetíthetnénk a telekkönyv tételeit, ezek helyét viszonylag pontosan körülhatárolnák azok a magánkézben levő telkek, amelyeknek hollétét — igen gyakran — e középületekhez való viszonyukban határozták meg. Bár a telkek felsorolása nyilván valamiféle rendszer szerint halad, ezt ma már nehéz lenne rekonstruálni. A közeli sorszámot viselő telkek ugyan zömmel egymás mellett helyezkednek el (például: 13—14., 28—29., 154. és 161., 177—178., 204. és 228., 229—230.) vagy egymással átellenben vannak (119. és 121., 165. és 189., 249— 250., 297—298., 389. és 399.), megfigyelhető azonban, hogy az egymással szembeni saroktelkek gyakran egymástól nagyon is távoleső sorszámot kaptak. A legfrappánsabb példa erre Borbély István huszár és borbélymester telke (352.), amely a 75-assal, 720-assal és a 275-assal volt vis a vis, amiből természetesen következik, hogy az a városnegyed belsőbb részein és két út találkozásánál feküdt. Ugyanez mondható el Vajda Mihály házhelyéről (165.), amely a 189-es és a 213-as telekkönyvi számokkal volt szemben. De megemlíthetjük még a 142-es telket, amely a ó’ó-ossal, a 202-ast, amely a 144-essel, és a 438-ast, amely a 29-essel átellenben található. így aztán legfeljebb csak találgathatunk, hogy hol feküdtek a város és környékének életét szervező-irányító hivatalok és egyéb épületegyüttesek és a közelségükkel meghatározott magánház-csoportok. Viszonylag a legkönnyebb dolgunk a városháza helyének meghatározásával van. Mivel erről a telekkönyv azt mondja, hogy pontosan a várral szemben fekszik (/.), nyilvánvalóan az 1. vagy 2. tömbben kell keresnünk.24 Nem állott sarkon, hiszen egyik oldalról Ádám és Zsiván rácok,25 26 * a másikról pedig — ugyancsak a telekkönyvi bejegyzés tanúsága szerint — egy bizonyos kocsma határolta. A közelebbről nem minősített „kocsmán” ezúttal aligha a 213-as szám alatt regisztrált kamarai csapszéket kell érteni, hiszen az saroktelken helyezkedett el, szomszédja pedig a 189-es számú ház volt. így aztán valószínű — márcsak a városháza szomszédsága miatt is —, hogy ez a város kocsmája volt, amelynek csapiárosát ugyan említi a telekkönyv (463.), amely azonban telekszámot nem kapott. Semmiféle fogódzónk sincs az új megyeház helyének meghatározásához; hacsak az nem, hogy az április 8-i rendelkezés minden oldalról szabaddá kívánta tenni, s így másutt, mint a várral szembeni soron — ahol egyébként a vármegye, tekintélye révén, joggal követelhetett helyet magának — nem feküdhetett. Ennek a logikus következtetésnek ellentmondani látszik, hogy a telekkönyv sarokszomszédját említi (86.), ami az első pillantásra teljességgel kizárja, hogy a megyeház a vár déli falsíkjával szembefordulva helyezkedett el. Kivéve persze azt az esetet, ha a telekosztáskor az április 8-i rendelkezésnek megfelelően valóban térközt hagytak mellette, de ezt a nagy léptékű helyszínrajz már nem tudta érzékeltetni.28 Bár háromszor is szerepel viszonyítási pontként (76., 129. és 153.), meglehetősen nehéz a városnegyed — sőt talán az egész város — legfontosabb épületének, a kamaraháznak a lokalizálása is. A Palánk területének kiterjesztése után keletkezett, 1743-as helyszínrajzon a „Domus Cameralis” az 1. tömb nyugati oldalát foglalja el. Ebből azonban még nem feltétlenül következik, hogy a századforduló táján is 24 „A széképület a régi időkben a vár délnyugati körbástyájának szomszédságában, a palánkba vezető bejárónál volt.” — írja Reizner János (i. m. III. 76. 1.) 25 így határozza meg a városháza helyét a város számára 1698. jan. 31-én kibocsátott birtoklevél is: Reizner J. i. m. IV. (Szeged, 1900.) 226. I. 26 Meg kell azonban itt jegyezni, hogy Csongrád vármegye működésére ez idő tájt semminemű jel nem mutat (Vö. Zsilinszky Mihály: Csongrádvármegye főispánjai. Századok 26 [1892] 226— 231.1. és Uő.: Csongrádvármegye története. I. Bpest, 1897. passim), s így nehezen érthető, hogy miért tartott fenn székházat a kamarai igazgatás alatt álló Palánkban. 38
