Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Id. Juhász Antal: Adalékok az őrgróf Pallavicini család hitbizományi uradalma történetéhez
személyesen megbeszélt az őrgróf az illetékes ügyosztály vezetőjével, sőt maágval az igazságügyi miniszterrel is, éppen olyan eljárás, mint ahogy nem lehetett az őrgróf véleménye kikérése és hozzájárulása nélkül Sándorfalva nagyközség főjegyzője, községi orvosa, elemi iskolai igazgatója személyét kiválasztani, illetve kinevezni. Az őrgróf tehát összejátszott az illetékes szaktárcával abban, mely területeket kívánja uradalmából kötöttségben megtartani, és mely területeknek a már korábbi leadása alapján mutat hajlandóságot bizonyos területek felszabadítására. így természetes, hogy az úgynevezett „műrétet” az öntözőrendszerrel és a csatornahálózattal együtt, valamint a gazdasági vasutat és az általa behálózott répatermő szántóföldeket továbbra is uradalmi kötöttségben kívánta megtartani a földesúr. Viszont leadásra jelölt meg olyan kis kiterjedésű erdőket, nádasokat, amelyeknek hitbizományi kötöttségben tartásuk nem indokolt, mert vagy teljesen, vagy „három oldalról felszabadítandó mezőgazdasági területek veszik körül”. Ezt az érvelést már olvastuk néhányszor az uradalommal szemben támasztott határmódosítási ügyekben a sándorfalvi elöljáróság folyamodványaiban. A sándorfalviak többszöri fellépése kis határterületük növelése, módosítása érdekében — Sövényháza község területe kárára — lett volna csak teljesíthető. Viszont Sövényháza határából a belügyminisztérium Csanytelek és Tömörkény község határához csatolt bizonyos területeket. Itt érthetetlen ellentmondással állunk szemben. Ugyan miért nem kapott a pénzügyi gondokkal vesződő Sándorfalva is olyan köny- nyítést, mint az előbbi két község? Fenntartani kívánta Alfonz őrgróf a Sándorfalva I. 568. sz. telekkönyvi betétben a 442—443. helyrajzi számokon felvett 1 hold 561 □ területet a rajta levő plébániával és a hozzá tartozó melléképületekkel együtt, noha a hitbizomány tulajdonát képező vagyon 1881 óta a sándorfalvi róm. kát. egyház mindenkori plébánosa birtokában és használatában volt. Mivel ez a terület és a rajta emelt épületek az egyház kizárólagos használatában voltak, tulajdonjogilag is az egyház tulajdonába kívánta bocsátani. Sőt beleegyezését nyilvánította, hogy a tulajdonjog telekkönyvben is feljegyeztessék. A használati jog biztosítása az oka annak, hogy a Tisza folyót és mindkét oldali partszakaszát kötöttségben kívánta tartani és tartotta is mindvégig az uradalom. Az őrgróf mint a hitbizomány haszonélvezője a gazdálkodás helyzetéről így nyilatkozott: „A hitbizománynak követelése nincs — az állammal szemben — mert az 1920. évi XXVI. te. alapján megváltott hitbizományi területek megváltási árának mind készpénzben, mind kötvényekben való kiegyenlítése időközben kormány- hatóságilag beszüntettetett.” Ellenben a hitbizományi haszonélvezőnek követelése áll fenn a hitbizománnyal szemben. Ennek összege 176 480 pengő. Részletezése: a) 287. alszámú végzés szerint 42 786 P b) az 1937-ben vasúttörlesztés címén előlegezett 15 000 q cukorrépa (á: 3,15 P) 47 250 P c) Az 1937-ben befizetett vagyonadópótlék 84 444 P A 7 község (Algyő, Csanytelek, Mindszent, Pálmonostora, Sándorfalva, Sövényháza, Tömörkény) határában fekvő hitbizományi birtokból haszonbérbe kiadott 259
