Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Id. Juhász Antal: Adalékok az őrgróf Pallavicini család hitbizományi uradalma történetéhez
azonban már a vételár lefizetése után, 1803. április 18—19. napján megtörtént.1 Zichy grófnő határozott eréllyel kezdte meg birtoka zilált viszonyai rendezését. A volt földtulajdonosok és megmaradt bérlők a használt és birtokolt földterület határait önkényesen szabták meg, sőt tulajdonjogot támasztottak bérelt uradalmi részekre. Miután Zichy Leopoldina Pusztaszert is megvásárolta a génuai banktól, Kecskemét városa jogigényt támasztott a pusztához mint sajátjához. (Pusztaszer-puszta korábban Mindszent mint bérlő' és Kecskemét között is vita tárgyát képezte.) Ezért most Mindszent község is — Tömörkény-pusztával együtt — jogot formált 13 956 kát. hold 543 négyszögöl területre.1 2 A grófnő az igénylőket részben megegyezéses úton elégítette ki, Pusztaszer vitáját per útján tisztázta a maga javára. Mindszent község is jól járt: Tömörkény-pusztából, annak legelőiből 2877 kát. hold 938 négyszögöl területhez jutott mint bérlethez. Mivel az átengedett területen gyenge talajú részek is akadtak, Mindszent község jóindulatú kárpótlással még 900 kát. hold 261 négyszögöl hasznos területet nyert egyezményes úton.3 Gróf Zichy Leopoldina — a határviták lezárása, a birtokjog részbeni tisztázása után — a mindszenti uradalmat átadta fiának: Pallavicini Eduárd őrgrófnak. Magának tartotta meg az algyői uradalom irányítását,4 Eduárd őrgróf és a mindszenti jobbágyok között kezdetben rosszul alakult a kapcsolat. A pereskedés állandóan folyt. Főként Kurczarét legelője, a dézsma, a robot és egyéb kötelező szolgálmányok képezték vita tárgyát. Az uradalom is perelte, amikor csak tehette, a mindszenti jobbágyokat. S amikor csak alkalom kínálkozott, földjeik területe csorbításával károsította őket. A perek között a legsúlyosabb és leghosszabb a legelő-elkülönítési per (segregationalis) volt. Ez még 1832-ben megindult és 1858-ban zárult Mindszent kárára.5 Közben 1838. április 20-án meghalt Eduárd őrgróf, és a segregatios per utóda, fia: Pallavicini Alfonz őrgróf birtoklása alatt is folytatódott. A mindszentiek makacsul ragaszkodtak követeléseikhez. Hiába ajánlott fel Alfonz őrgróf az 1836. évi úrbéri törvény V. cikkelye alapján egy sessio föld után járandóságul 22 hold rétet vagy kaszálót.6 Mindhiába! Mindszent nem alkudott. Felelőtlen izgatok szavára hallgatott. S „minden a mienk, nem adunk az uradalomnak vissza semmit” jelszóval, súlyosabb következmények nélkül, ellenálltak. Az uradalom nem folyamodott erőszakhoz. További engedményeket adott: minden telek után 23—32 hold legelőt ajánlott fel.7 Mindszent hajthatatlan. S ez lett a veszte. Azt hitték tájékozatlanul, hogy az árendált egykori föld tulajdonuk lett. Az úriszéknek bőven akadt dolga a jobbágyok polgári pereiben. Mindszent „nem alkuszunk” magatartásának ismert megítélése az úriszék ritka emberségességére utal. Még súlyosabbá vált Mindszent helyzete, amikor 1802-ben az állami zárlat alól felszabadult az uradalom, de egyidejűleg megszűnt a zálogbirtokossal megkötött szerződés érvénye is. A rendezetlen körülmények között folytatott gazdálkodás az Erdődy uradalomban két évig húzódott, amikor Zichy Leopoldina grófnő megvásárolta és átvette az elzálogosított birtokot. Zichy Leopoldina grófnő még megvásárolta Erdődy Józseftől a maga birtokrészét, ezáltal az egész volt Erdődy birtok Pallavicini birtokká lett. Zichy Leopoldina grófnő, miközben majorok alakításával a gazdálkodást is szervezte, a határ- és birtokjogi viták után, újabb vásárlásokkal növelte a Pallavicini 1 Az eddig előadottakra részletesen lásd Keller Lajos: Mindszent története 1700—19000 Mindszent, 1900. 2 Keller Lajos: i. m. 35. old. 3 Keller Lajos: i. m. 35. old. 4 Keller Lajos: i. m. 35—36. old. 5 Keller Lajos: i. m. 36. old. 6 Keller Lajos: i. m. 37. old. 7 Keller Lajos: i. m. 37. old. 254
