Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918
sadalmi rend védelme érdekében az antiszemitizmus leleplezése és elítélése a vallás és faj elleni izgatás társadalmilag káros jelenségének tilalma jegyében. Az izgalmak, amelyeket keltettek, a tiszaeszlári perre épültek, de annak szakszerű lezárásával ez az alap megszűnt. Ennek ellenére Herman óvatosságra intett. Az antiszemitizmus nem könnyen küzdhető' le. Hazug ideológia, politikai taktikájuk a nép felbujtására épül, de a felizgatott tömeg cselekményeiért nem vállalják a felelősséget. Az antiszemita mozgalom immorális mozgalom, a csalást Istóczy 12 pontjában zsidó morálnak tekinti, ugyanakkor Istóczy párthívei a rumi kerületben elfogadták az ellenpárt pénzét, ételét-italát, de Istóczyra szavaztak. Vagyis ők maguk az összes immorális politikai eszköz felhasználására készek.66 A színházügy Szeged város országgyűlési képviseletében egy igen sajátos, inkább technikatörténeti vonatkozásban merült fel több alkalommal is. A kérdés ország- gyűlési tárgyalása kizárólagosan a „polihisztor” Herman Ottó képviselői tevékenységére korlátozódik. A 19. század második felének építészeti technológiája lehetővé tette a nagyméretű modern színház építését. A színház iránti társadalmi igények is megnövekedtek. Ugyanakkor a színháztechnika fejlődése elsősorban az elektromos áram alkalmazásának, a gázvilágításról az elektromos világításra áttérésnek kritikus történelmi pillanatával összefüggő nehézségekkel küzdött. A világítástechnika modern eszközeinek alkalmazása fokozta a tűzveszélyt. Először 1881-ben a bécsi Ring színház égett porrá. A katasztrófát a tűzijáték, a villanyvilágítás alkalmazásához szükséges tűzrendészed óvintézkedések és az ennek megfelelő építéstechnológia hiánya, illetőleg igen költséges alkalmazási kísérletei idézték elő. A tömegszerencsétlenséghez hozzájárult a színház kijárati ajtainak kis áteresztő képessége, a befelé nyíló ajtók, amelyeket a kitóduló nézőközönség önmaga tett kinyithatatlanná a keletkezett pánik hatására. Herman a baj megelőzésére javasolta, hogy a kormány a József Műegyetem tanáraival készíttesse el a modern viszonyoknak megfelelő színházi tűzrendészet szabályait és ezt a Belügyminisztérium rendeletileg tegye kötelezővé.67 Tisza Kálmán miniszterelnök Herman javaslatára valóban értekezletre hívta a főváros törvényhatósága és a Belügyminisztérium szakembereit, és a műegyetem tanárainak bevonásával bizottságot küldtek ki, amelynek javaslata szerint, a tűzrendészed szabályokon kívül, a leglényegesebb a színházi előadásokon az állandó tűzrendészet! és rendőri ügyelet és ellenőrzés bevezetése rendeleti úton.68 1882-ben Herman ismét szóvá tette, hogy a Budapesti Nemzeti Színház berendezése nem felel meg a tűzbiztonsági előírásoknak, mert a vasfüggöny leengedése után a 100 tagú kórusnak nincs menekülésre lehetősége, mert nincs annyi hely a színfalak mögött. Herman a Budapesten működő színházakat maga is bejárta műegyetemi tanárok kíséretében, és megállapították, hogy azok tűzvédelmi berendezései „elégtelenek”. A színházak ilyen körülmények között „lege artis máglyák”. Az Asphaíeia társaság ugyan kidolgozta a védelmi rendszert biztonságossá tevő vas színpadot, ennek beépítése azonban megnöveli a költségeket. A vasfüggöny beépítése faszerkezetes színpad esetében semmit sem véd. Budapesten leégett a cirkusz, a lovarda, az egri és mikolci színpad működése állandó életveszélyt jelent. Javasolta, hogy a vizsgálatokat terjesszék ki az összes nagyközönséget befogadó termekre és modern technikára épülő tűzbiztonsági normatívákat tegyenek kötelezővé törvény útján az állomások és pályaudvar építésekor is.69 1885. április 23-án Herman napirend előtt bejelentette a képviselőházban, a 66 OKN 1884. I. 186. 67 OKN 1881. I. 315. 68 OKN 1881. I. 377. 69 OKN 1881. II. 323. 251
