Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918
A zsidó iskolaalapok ügye az antiszemita képviselők fajgyűlölő izgatására adott alkalmat az országgyűlésben. Herman magatartását a vallás szabad gyakorlásának elve határozta meg. A Függetlenségi Párt ,,disszidenseihez” csatlakozott ez ügyben, mert helytelenítette a zsidó iskolaalapok felosztását ortodox és neológ hitágazat között (Hegedűs László indítványa) mindaddig, amíg a zsidó egyház belsőleg a két irányzat vitáját nem rendezi. Herman szerint a népnevelés ügye állami feladat, és abból semmilyen vonatkozásban sem szabad pártügyet csinálni. Herman jogtalannak érezte, hogy politikai párt vagy kormány egyoldalúan támogassa a neki szimpati- kusabb neológ irányzatot, mert ez egyházi ügyekbe külső beavatkozás. Ugyanakkor elítélte Istóczy Győző fajelméletét, mert Herman szerint a biológiai faj fogalma az emberi nemre nem alkalmazható, tekintettel arra, hogy a földön élő egész emberiség ebben az értelemben egy „fajt” alkot. Herman a polgári fejlődés szükségszerű és kötelező követelményének tekintette, hogy a zsidóság minden természetű elnyomását és megkülönböztetését, amelyet Európa államai évszázadokon át gyakoroltak, megszüntessék. Ennek érdekében őszintén kívánta a zsidóság asszimilációját a polgári társadalomhoz, Darwin értelmében „reductióját.” Herman szerint Istóczy nézeteinek azért nincs létalapja, mert egyetlen állítását sem tudja bizonyítani. Az általa kizárólag a zsidóságnak tulajdonított uralomvágy, a lukrativ vállalkozások iránti kizárólagos fogékonyság tényszerűen nem bizonyítható, ezzel szemben tény, hogy az európai társadalmak a zsidókat hosszú időn át kizárták más foglalkozási ágak műveléséből. A kincstári vállalatokban és a bányavárosokban a munkásoknak nyújtott hitelek terhei valóban súlyosak voltak. Az erőszakos asszimiláció azonban emberi jog ellenes. Az asszimilációt legfeljebb az állami támogatás segítheti elő, amelyet a többi vallásfelekezet is élvez. Ennek feltétele a bárminemű jogi megkülönböztetés megszüntetése, a jogegyenlőség és vallási türelem érvényesülése. A magyar nemzeti szellemű nevelés érdekében Herman helyeselte a vallásalap állami kezelésben tartását.68 1883-ban Istóczy Győző mentelmi jogának felfüggesztése vitáján Herman a mentelmi jog felfüggesztését mint az antiszemitizmus ellen elégtelen intézkedést ellenezte. Az antiszemitizmus Herman szerint nemzetközi jelenség, amely Magyarországon is jelentkezett. A kormány 1875 óta, amikor Istóczy Győző szabadelvű párti képviselőként a 12 röpirat c. folyóiarat kiadását megkezdte, a kormánynak három év állt rendelkezésre a folyamatossá vált antiszemita izgatás megfékezésére, a kormány azonban tűrte ezt. 1883-ban Istóczy az ercsi határban párbajozott, az igazságszolgáltatás nem lépett közbe. Miután azonban kilépett a Szabadelvű Pártból, az államügyész azonnal vádat emelt ellene egyetlen cikke miatt. Korábban azzal kendőzték, hogy társadalmi befolyását antiszemitizmusával elvesztette, köznevetség tárgya és bolodnak igyekeztek feltüntetni. Az antiszemitizmus a parlamentből indult ki, Istóczy itt lépett fel először nézeteivel, ezzel igyekezett nézeteinek tekintélyt szerezni. Istóczy fellépésének tápot adott Tisza Kálmán azzal, hogy 1872-től pártjának elveit, a liberális pártpolitikai elveket az állami pénzügyek rendbehozása érdekében lehetségesnek nyilvánította „szüneteltetni”. Vagyis elvtelen kormánypártot hozott létre. Ennek egyenes folytatása volt, hogy a szabadelvűek körében szemita és antiszemita pártot kreáltak. Herman szerint a kormány kötelességét mulasztotta, amikor e jelenség ellen kezdettől fogva nem lépett fel minden eszközzel. Istóczy a nemzetgazdaság tudományos elemzésének eszközeit a fajgyűlölettel helyettesítette, és nézeteivel évek óta mételyezi a képviselőházat. A kormány kötelességét mulasztotta, amikor az első antiszemita röpirat megjelenésekor nem foganatosított bírósági eljárást. Az országgyűlés többsége 58 58 OKN 1878. XI. 43. 247
