Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918

felére jellemző polgári gondolkodást tükrözi. Kállay Ödön, az 1848/49-es szabadság- harcban kitűnt ügyvéd, a köztörvényhatóságok rendezésével kapcsolatos nézeteit is, reformkori szokás szerint, nagy távlatokból kiindulva fejti ki. „Magyarország fennmaradásának feltétele, hogy a kultúra és szabadság előharcosa legyen Kelet felé.” Ezt a funkciót a kiegyezés miatt nem töltheti be, mert a kiegyezés óta a kormány Bécs akarata szerint működik, és a megyei autonómia felszámolására tett javaslatot. A kortársak megoszlottak, vajon a kiegyezés utáni magyar kormány tekinthető-e polgári kormányzatnak, amely nemzetállami érdekek képviseletében központi hatalomként elfogadható, vagy a kiegyezés nem ad a kormány önállóságára elegendő lehetőséget, és a közjogi ellenállás eszközeként a helyi igazgatás ellenállási jogát is fel kell használni. Kállay az autonómia mellett volt, de Eötvös József értelmezése szerint: a helyi autonómiára a központi hatalomnak, ez esetben a dualista rendszernek van szüksége fennmaradása érdekében, mert a központi hatalom hibás intézkedéseinek korrekcióját elvégzi, és ezáltal a feszültségeket levezeti.

A köztörvényhatósági testületek tagjait Kállay Ödön nem a nemesi, de nem is a vagyoni „plutokrata” uralom, hanem az általános választójog alapján, titkos szavazással választatná meg az egész lakossággal. A közigazgatás természeténél fogva intellektuális qualifikátiót kíván, ezért a tisztségviselőkkel szemben ez lehetne a jelölés alkalmával az egyetlen cenzus.

A megyei és községi közigazgatási önkormányzat hatáskörének megosztását a törvényjavaslat egyoldalúan a megye javára módosította. Kállay Ödön ebben a francia agrárius politikai iskola inaugurálását vélte felismerni. Kállay szerint a főis- páni jogkör bővítésével együtt ezek az intézkedések Magyarországon nem szerencsések, mert a nemzetiségi kérdést ezzel a kormány elmérgesíti. Az erdélyi választási törvény fenntartása, a virilizmus kedves az arisztokráciának, de százezreket állít szembe a kormányzattal.

Kállay történeti kiindulási érvelése, amint látjuk, a gyakorlati kérdésekben nagyon is modern és radikális-demokratikus álláspontot képvisel.11

A dualizmus későbbi évtizedeiben Szeged város képviselete, miután a kormány a városi törvényhatóságok működésének önállóságát ténylegesen messzebbmenően biztosította mint a megyékét, inkább gyakorlati jellegű javaslatokat tett az ország- gyűlésben. Szluha Ágoston 1875-ben a törvényhatóságok területi szabályozásáról szóló törvényjavaslat vitáján sürgette Csongrád megye szabályozását. Székhelye, Szegvár alkalmatlan, ezért az állami hivatalok: a tanfelügyelő, adófelügyelő, ügyész, állammérnök, posta, távíró székhelye Szeged. Helyezzék át a megye székhelyét Szegedre, amelynek 70 ezer lakosa van és az ország második legnagyobb városa.11 12

1881-ben Szeged törvénykezési és törvényhatósági költségeinek fedezetére az árvízre való tekintettel a kormány [Pauler Tivadar igazságügyminiszter] törvény- javaslatot terjesztett be.13 A város törvényhatósága a kereskedelmi és iparüzleti könyvek vezetésének szabályozását kérte törvénybe foglalni, amely szabályozásnak a szegediek szerint a legfontosabb mozzanata az, hogy a magyar nyelvű, vagy magyar fordítási melléklettel felszerelt üzleti könyvek legyenek telekkönyvi bejegyzésre elfogadhatók.14 1884-ben a kormány javasolta a kitüntetések figyelembevételét a tisztviselők lakpénzének (lakbérpótlék) megállapításakor. Herman Ottó és mások a szociális helyzet kizárólagos figyelembevételét javasolták.15

11 OKN 1869. IX. 232.

12 OKN 1875. VII. 192.

13 OKN 1878. VIII. 290.

14 OKN 1878. XVIII. 325.

15 OKN 1884. II. 106.

214