Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918

vazógéppé” alakította át a hatalmi politikája érdekében. így a kormány és az ország mezőgazdasági lakossága között szakadék keletkezett. A kormány országgyűlési többségének tudatában a döntései és javaslatai megvitatását áttette a Szabadelvű Párt klubjába. Tisza Kálmán a mezőgazdasági munkásság és kisüzemtulajdonosok érdekeinek mellőzésével nagy kockázatot vállal. Úgy járhat mint Bismarck, aki „addig üldözte a szocialistákat, míg maga is szocialistává lett”: vagyis rákényszerült a „szociális olajcsepp” az államot a társadalommal összekötő „szocializmus” kétes kimenetelű politikájára. Herman Ottó leleplezte az agráriusok demagógiáját. Somsich Pál szerint Amerika boldog, mert ott mindenki dolgozik, Európában a lakosság fele dolgozik, a másik fele dologtalanul él. Herman szerint ez a kapitalista társadalom általános jellemzője, amelyet fokoz a militarizmus veszélyes növekedése, a bürokrácia túltengése, amely létrehozza a szellemi proletariátust. Herman szerint ez a fejlődési tendencia a proletariátus forradalmának szükségszerűen bekövetkező történelmi korszakában Magyarországon különleges helyzetei teremt majd. Az arisztokrácia és a kormány agrárpolitikája következtében létrejön a mezőgazdasági ,.koldus nép" hatalmas tömege. E tömegnek a magatartása a jövő szempont jából döntő lehet. Ezért ha a kormány a rendszert valóban védelmezni kívánja, a nemzet (polgári nemzeti állam) jövőjét megvédeni képes életerős mezőgazdasági lakosság megteremtését elősegítő politikát kellene folytatnia. Ez lehetne a polgári demokrácia történelmi ereje, de a kormány és a konzervatívok politikája ezt a társadalmi réteget létében ássa alá. Apponyi Herman felszólalását „szocialista izgatásnak” bélyegezte.30

Az állattenyésztés fejlesztése a 19. század második felében az intenzív mezőgazdálkodás fejlesztésének kulcskérdése volt. Hiszen az adott történelmi technikai színvonalon ettől függött a föld termelési képességének megőrzése is. Herman Ottó a költségvetés általános vitáján részletesen kifejtette demokratikus agrárpolitikai elképzeléseinek további részleteit: A latifundiumok konzerválása helyett az agrárpolitika kulcskérdése az intenzív gazdálkodásra átállás, a trágyázás rendszeresítése. Az állat- tenyésztési mintatelepek, fajtanemesítés, továbbá egyes állattenyésztési csúcseredmények állami támogatása helyett javasolta a mezőgazdasági kisüzemekre épülő, általános fejlesztést szolgáló intézkedések kedvezményezését. Ilyenek lehetnének szerinte a kisüzemek gépesítésének segítése, a nagy területek öntözését biztosító rendszerek kialakítása (pl. dohányföldeken), a rétgazdálkodás rendszerének országos kialakítása.31

Az első világháború kezdetéig a kormány mezőgazdasági politikája tendenciájában nem változott. Tény, hogy a kormány a termelés fellendítése érdekében számos nagyarányú mezőgazdaság-politikai intézkedést tett, és fontos országos problémákat oldott meg. Az intézkedések elégtelensége azonban az elégedetlenséget fokozta. A szegedi képviselők közül a kormánypártiak sorában 1911-ben a Földművelésügyi Minisztérium költségvetésének általános vitáján br. Gerlóczy Ferenc szegedi kormánypárti képviselő, első képviselőházi felszólalásában a kormány mező- gazdasági politikájának átfogó kritikai értékelésére vállalkozott.

Az állattenyésztés 1890—1910 között válságos helyzetbe került, az állatállomány 5%-kal csökkent, a húsfogyasztás 200%-kal nőtt. A kormány ugyan költségvetésileg támogatja az állomány javítását, ennek érdekében 1910-ben 900 ezer K-t fordított bikák, 1911-ben 2 millió K-t tehenek behozatalára, vagyis 20 ezer tehenet hoztak be, de 1912-ben 2,2 millió K-ért ismét csak bikákat vásárolnak. így a nemesítési terv az apaállatellátás megszervezésével csak részleges eredményt hozott.

30 OKN 1881. vnr. 192.

31 OKN 1884. Vili. 267.

205