Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Kulcsár Péter : Az 1522-es tizedjegyzék mint történeti forrás
század második felében válik uralkodóvá.44 Egy XV. század eleji dokumentum névtípusai tehát nem irányadók egy XVI. század eleji anyag vizsgálatakor. Továbbá azt is figyelembe kell vennünk, hogy a soproni és pozsonyi lajstromok ugyanúgy német nyelvűek, mint a lajstromozott személyek, Szegeden viszont magyar nyelvű bevallókról latin nyelvű írás készült. A fordításnak szerepet kellett játszania a dokumentum formai sajátosságainak létrejöttében, amelyek viszont a tartalmat is szükségképpen befolyásolták. Nézzük tehát, milyen szempontok alapján és milyen módon állították össze az 1522-es szegedi tizedjegyzék névsorát. A jegyzékben 1641 személynév található. Öt asszonyt ugyanis név nélkül, „relicta ibidem” megjelöléssel vettek föl. Az özvegyek egyébként vagy puszta keresztnevükön szerepelnek (relicta Martha, Elena, Julya stb.), vagy férjük keresztnevén (relicta Fabiani, Benedicti, Thome stb.), esetleg férjük teljes nevén (relicta Francisci Kovach, Wincentii Borothy stb.), egy özvegy férje vezetéknevén (relicta Fokhagy- masne). Sokan vannak, akikről nem tudható, hogy saját nevükön írják-e őket, vagy néhai férjükén (relicta Sarady, Thaligas, Kwthasy, relicta Sophia Compolar). Mintha a bizottságot nem nagyon érdekelné az asszony neve. A férfiak általában kettős névvel szerepelnek (Paulus Haymas, Briccius Cita- rista, Andreas Tholnay stb.). Ilyen típusú a nevek túlnyomó többsége. A név második tagját — az egyszerűség kedvéért mondjuk egyelőre vezetéknévnek — olykor az ,,idem” szócska helyettesíti. Ez minden valószínűség szerint (Bálint Sándor szerint is) a sorban előtte álló utolsó vezetéknévre mutat, ha több azonos vezetéknevű személy kerül egymás mellé: Blasius Palfy, Paulus Kovach, Matthias idem, Thomas idem, Augustinus Zabo stb. (Prédikátor utca.) Az „idem” jelzésű nevekből van vagy ötven. Nagy ritkán azonban előfordul, hogy az azonos vezetéknevet mégis kiírják: Demetrius Lwkws, Nicolaus Lwkws, vagy több, egymás után következő Tót a Tót utcában. Lehet, hogy van ebben valami ráció, a kiírt nevek egy részénél ugyanis sejthető a tudatos különbségtétel: Petrus Somogy d. VI, Blasius Somogy desertha domus (Kislatrán u.); Andreas Somogy d. VI, Blasius Somogy habet oves (Szt. György u.); Bartholomeus Nyger d. VI, Relicta Nyger d. VI (Árokhát u.); Stephanus Elekes Forís habet oves, Petrus Foris d. VI (Chws u.); Johannes Zabo d. VI, Johannes idem habet vineas in Kamonch, relicta Laurentii Zabo habet vineas in Kamonch (Szt. György u.) és még néhányszor. De mivel a vezetéknevek írásmódjában elég nagy a következetlenség (Baaloogh, Baloog, Balog stb.), nincs kizárva, hogy ez is ennek számlájára írandó. Hogy az „idem” családi kapcsolatra mutatna, arra nem találtam bizonyítékot. Arra sem, hogy az azonos vezetéknevűek egymáshoz közeli lakása „mintha” (Bálint Sándor szava) családi közösségre, ,,had”-ra engedne következtetni. Szabó István szerint csak arról van szó, hogy a fiák a telekbelsőkben építkeztek. Az én (futólagos) megfigyelésem azt mutatja, hogy az azonos családnevűeket sokkal többször választja el rövid hézag, 1—2—3 más családnév egymástól, mint ahogy közvetlenül egymás mellé esnek. Ez azonban a bizottság körben haladó mozgásából is következhet, és nem zárja ki azt, hogy az azonos család- nevűek topográfiailag tényleg egymás mellett laktak. Ennek eldöntéséhez minúció- zusabb vizsgálatok kellenének. Mindenesetre idéznem kell 11a Bálint határozott figyelmeztetését, amely az 1940-es évek elején buzgó genealógusoknak szólt, hogy a tizedjegyzék, mint műfaj, családtörténeti kutatásra általában alkalmatlan. Puszta keresztnévvel vették föl azokat a férfiakat is, akik „ibidem” laknak: Gregorius Kathona, Gregorius ibidem (Árokhát u.). E szó nem jelenthet névazonosságot, a második Gergely vezetéknevét tehát nem ismerjük. Ilyenek kevesen vannak. 44 Szabó i. m. 9. 19
