Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918

zott. Gyakorlatilag a hadsereg a monarchiában a polgári alkotmányos ellenőrzés nélkül, csaknem kizárólagosan a sajtóbotrányok eszközével, vagyis a valóban nyilvános leleplezéssel volt némileg kordában tartható. A vezérkar számára és a megrendelésekben érdekelt polgárság számára a nyilvánosság ellenőrzése alól mentesített hatalmas üzlet volt. A hadsereg működési rendellenességeit és felkészültelenségét béke időben polgári alkotmányos eszközökkel ellenőrizni úgyszólván lehetetlen volt. Háború esetén is, csak a döbbenetes veszteségek, a kiáltó hozzá nem értés súlyos veszteségeket okozó sorozatai után szivárogtak ki a hírek.

1917. február 7-én Kelemen Béla, Szeged országgyűlési képviselője tette szóvá interpellációjában a hadvezetés hozzá nem értéséből keletkezett feltűnő emberveszteség jelenségét. A németekkel összevetve feltűnő volt a magyar alakulatok embervesztesége. Ezért a hadvezetőség felelősségre vonását követeli. Megkísérelte feltárni a tragikus jelenség okait is. Szerinte a katonai szabályzat elavult, az egészségügyi ellátás rossz. Sokan vesztették életüket, vagy váltak súlyos rokkantakká amiatt, mert a nyilvántartás nem tünteti fel az orvosok szakképzettségét. A Widmungskarte alapján ideggyógyászt osztanak be sebészeti munkára. Az egészségügyi szolgálat irányítása az aktív katonaorvosok kezében van, akik viszont gyenge képzettségűek, a kiemelkedő szakképzettségű orvosok viszont nem képzettségüknek megfelelő alacsony beosztásban működnek. A frontezredekben zászlóaljanként összesen két orvost rendszeresítettek, a kórházban 50Ü betegre jut egy orvos. Az elosztási arányokon a szolgálati szabályzatra hivatkozva nem változtatnak a szükségletnek megfelelően. A német egészségügyi szervezet a sebesült frontkatonák 70—80%-át frontképessé gyógyítja. Kowel- ben az osztrák Deutscher Orden Verwundenten Spitál 1100 ággyal működik, 10 nővér-!-néhány népfelkelő a személyzet. Éjjel egyetlen nővér tart ügyeletet, a súlyos sebesültek ápolás nélkül szenvednek. Ezzel szemben a németek autókon szállítják a sebesülteket: Kowel és a front között (Stochod helység) 4-5 óra hosszáig tart az út. Ugyanitt az osztrák fogatos szállítmányok szállítmánya 3 napot vesz igénybe. Ez alatt az idő alatt 125 sebesült a kanizsai 20. gyalogezredből és a 31. veszprémi gyalogezredből semmi élelmezést nem kapott a fél kenyér ellátmányon kívül. Akadt fejlövé- ses, aki 6 nap ide-oda segélyhelyekre szállítás után került csak Kowelbe. Súlyos sebesülteket szállítanak indokolatlan távolságra: 1914 szeptemberében egy hadnagy Lenbergnél kapott haslövést a 44. karpaszományos ezredből, innét 9 napos szállítás után került Olmützbel, ahol végre megoperálták, de belehalt.

A németek a magánautókat lefoglalták sebesültszállításra. Magyarországon nem. Vasárnaponként a Buda környéki hegyek útjain 30 számra vonultak a kiránduló autók, ékszerekkel díszes, „buja pompájú” nőket szállítottak.

Igen gyakori az amputálás, műtét helyett. Terjed a tüdővész a hadseregben, de erre alkalmas elkülönítő kórház nincs.46

A hadsereg front mögötti vagyonkezelése pazarló. Kelemen Béla erre is döbbenetes adatokat sorakoztatott fel az országgyűlésben. A front és a polgári hátország nyomorog, ugyanakkor a főhadiszállás a fronttól távol Teschenben állomásozik békebeli körülmények között. A vezérkari tisztek hadi pótlékot élveznek (Feldzug). A hadijelentéseket Höfer altábornagy írja alá, aki azonban rendszeresen Bécsben tartózkodik. Höfer fizetésén és illetményén kívül 18 360 K. hadiilletményt élvez, míg a magyar katona évi rokkantjáradéka 72 K, az özvegyi járadék havi 9 (évi 108) K., az árvák után 4 K-át fizetnek havonta.

A fronton 44—60 éves népfelkelő tisztek teljesítenek szolgálatot előléptetés nélkül, 10—30 szolgálati évvel, míg a hivatásos tisztek 2,5 évi szolgálati idővel fő46 OK.N 1910. XXXIV. 85.

187