Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918
nem a magyar állami zászló, hanem a birodalmi zászló leng. A magyar államiságot az országgyűlési képviselők „magyar nemzeti” viselete jelképezi az Egger ruhakölcsönzőtől bérelt jelmezekben. A dualista állam gazdasági alappillére az Osztrák Nemzeti Bankba tömörült nagytőkés konzorcium bankjegymonopóliuma, amely a magántőkés nagyvállalkozók részvételét finanszírozza az állami beruházásokban a népre hárított nagyarányú államkölcsönök segítségével. A dualista állam politikai alappillére a jól szervezett központosított államigazgatási szervezet. Herman Ottó leleplezte az ún. közjogi ellenzéki pártok szerepét is, amelyek a dualista rendszeren nem kívántak változtatni, csupán annak megerősítésén fáradoztak. így 1875-től Tisza Kálmán az államkölcsönök növelésének politikai garanciái megteremtésével kívánta a rendszert megerősíteni, az ő kormányzatát bíráló közjogi ellenzék viszont, a Tisza Kálmán által kifejlesztett protekcionális rendszer immo- ralitásában látta a nem kielégítő fejlődés okát és helyette a dualista rendszer „morális” vagyis az ipari és kereskedelmi nagyvállalkozásokat szolgáló banktőke a mezőgazda- sági termelést jobban segítő korrekciójára törekedett. Sokan a közigazgatás fokozott centralizációját követelték, mások helyi autonómiát. Herman ezzel szemben a köz- igazgatás lényegi funkcióját a közjóiét fejlesztésében látta. Ezért Herman szerint az államháztartás egyensúlyának helyreállítása csak a Habsburg-ház trónfosztása és a kiegyezés felmondása útján rendezhető. Ez a feltétele a magyarországi ipar fejlődését szolgáló gazdaságpolitikának is. Sennyei Pál 1867- ben a pesti megyeházán a háziipart támogató egyesületet hozott létre, eredménytelenül. Az 1887. évi kiegyezés előtt „műiparról” szónokoltak. Mindez a dualista hátrányos gazdasági szerződések előnytelen megújításáról tereli el a figyelmet. A kormánypárt a 80-as években a dualista rendszer politikai létjogosultságát a magyar kultúra fejlesztésének támogatásával indokolta, amely a szlávokkal szemben valamiféle versenyképességet biztosítana. Beksics Gusztáv érvelésével szemben, mely szerint a magyar kultúra hivatása a szláv kultúrával szembeni fölény megszerzése, Herman rámutatott ennek a frázisnak teljes alaptalanságára. Oroszország maga is soknemzetiségű konglomerátum, ahol az értelmiség örvendetesen növekszik. Ez azonban Beksics érvelésével szemben nem fenyegeti Ausztria—Magyarországot és legkevésbbé a magyar népet. Hiszen a polgári műveltség abszolutizmus ellenes, amivel a magyar nép is szolidáris. Az Osztrák—Magyar Monarchiát Grünwald Béla az állami központosítással vélte megerősíteni. Herman utalt arra, hogy ezzel a nézettel századokat késett, II. József sikertelen kísérlete ezt a felfogást történelmileg anakronisztikussá tette. Az Amerikai Egyesült Államok, Svájc és más államok fejlődése bizonyítja: a fejlődés a demokrácia. A Tisza Kálmán-kormány 10 éves működését ünneplő Szabadelvű Párt tevékenységének antiliberális vonásait Herman a dualista rendszer szükségszerű következményének tartotta. A kormány a birodalom nagyhatalmi külpolitikáját támogatta és védte az országgyűlésben. Ezt minden eszközzel, a Bosznia-Hercegovina okkupálása puccsszerű megvalósításával, az országgyűlés bírálati jogának elfojtásával, az országgyűlés feloszlatásával és kész helyzet elé állításával szolgálta. A parlamenti többséget képező Szabadelvű Párt ennek a politikának immorális kiszolgálójává vált. A kormány eltűrte a Hentzi-szobor ünneplését, ezzel az 1849. évi szabadságharccal szemben a Habsburg birodalmi politikát nyíltan vállalta. A tömegméretű választási erőszak azonban nem volt elegendő a kormánypárti többség állandósítására. 5 5 OKN 1884. VII. 383. 172
