Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918
Ez a tendencia továbbra is megmaradt. Szeged választói 1911-ben 9156 fő, de az összlakosság 7,7%-a. Összevetésképpen Hódmezővásárhely 5404 fő, az összlakosság 8,7%. Vagyis a város dinamikus fejlődése ellenére a törvény módosítása nélkül alapvető változás nem lehet.6 A 20. század első évtizedében a munkásság nagyarányú küzdelme az általános választójog bevezetéséért mindössze azt eredményezte — írja Rácz Gyula —, hogy 1912-ben a belügyminisztérium a választójog módosítására beterjesztett törvényjavaslata indoklásában elismerte: a munkásság a választójogból ki van rekesztve. Az 1913: 14. törvényjavaslat azonban nem hozott lényeges változást: Szeged 118 228 lakosából jogosulttá vált 12 460 (10%). A többi városhoz viszonyítva Szeged helyzete nem változott: Lakos Jogosult % Debrecen 92 729 10 948 11 Temesvár 72 555 8 093 11 Hódmezővásárhely 62 445 5 574 9 Budapest 880 371 128 179 15 A választójogban Magyarországon előnyt élvező városok szavazati jogosultsága azonban alig közelítette meg a nyugati országok összlakosságának választói jogosultságát: Angliában 16%, Belgiumban 25%, Franciaországban 33%, Ausztriában 20%. Szegeden nem lehetett figyelmen kívül hagyni a lakosság számának növekedését, a többi hasonló városok, így Szeged is a 2 helyett 3 választókerületre bővült. Országosan a városi képviselők száma 22 mandátummal nőtt.7 A választójogosultak számának dinamikus növekedését Szegeden jelzi az, hogy az 1887. évi 4020 választójogosult száma 1913-ban 12460 főre növekedett. Ez természetesen az igényeket nem elégítette ki. A város ezeket a morzsányi előnyöket azonban a háború következtében felfüggesztett választói joggyakorlat következtében már nem gyakorolhatta. 6 A m. k. kormány 1910. évi működéséről... Bp. 1911. 423. — A törvényjavaslat elemzése: RÁcz Gyula: A választójogi törvényjavaslat és a városi polgárság. Városi Szemle, 1913. 4—118. — A javaslat külön is megjelent: Törvényjavaslat az országgyűlési képviselő-választásokról, indoklással és statisztikai mellékletekkel. OGYI 1912. XII. 31. (727. sz. irat.) 7 A választások kormánypárti befolyásolása Szegeden külön tanulmányt érdemel. Annak ellenére, hogy az ilyen természetű országos jelenségek botrányaihoz képest Szegeden a befolyásolás mértéke egyhébb volt, a jelenséget a következő adatokkal illusztrálom: 1886-ban a névjegyzékből kimaradt 2 fő. Az egyik Lestár Ferenc a kúriáig fellebbezett hasztalan. (Szegedi központi választmány iratai 1886. CsmL) — 1904-ben a MÁV Ügyvezetőség levélben szólította fel a Szegedi MÁV igazgatóját: a MÁV alkalmazottak a kormánypárti jelöltre szavazzanak. (Szegedi MÁV Igazgatóság Iratai 1904/61. ein. sz. CsmL) — 1905-ben a névjegyzékből kimaradás miatt 25 felszólamlás volt. (Szegedi Központi Választmány iratai 1905. CsmL) — 1905-ben a kormány az állami tisztviselőkkel szemben is bizalmatlan volt. Á Központi Választmány 97 postatisztnek és segédtisztnek jogosultságuk ellenére meggátolta a jegyzékbe vételét. (Választási iratok sz. n. CsmL) — 1907-ben Ludwigh Gyula, a MÁV igazgató elnöke a szegedi MÁV igazgatóságot utasította, akadályozza meg Német- Bogsán a Weisz Julián képviselőjelölt elleni agitációt. Stelczel üzletvezető válaszjelentése szerint a MÁV munkások nem agitálnak, Német-Bogsán a 22 MÁV alkalmazott szavazó Weiszre szavaz. Román-Bogsán 2 MÁV alkalmazott rendelkezik szavazójoggal, az ellenzékre szavaznak. (A Szegedi MÁV Igazgatóság iratai 1907. 28. ein. sz. CsmL) — A Függetlenségi Pártra szavazott MÁV alkalmazottak szolgálati érdekből áthelyezése 1908-ban: Korányi József, Kern Géza, Mátra László emiatt „hanyagság” indoklással került más állomáshelyre. Stelczel ügyvezető jelentése a MÁV Budapesti Igazgatóságának 1908. január 26. (Szegedi MÁV Igazgatóság Iratai 1908. 8. ein. sz. CsmL) Adatok Gaál Endre gyűjtéséből. Ezúton is köszönöm, hogy rendelkezésemre bocsátotta. 165
