Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918
TÓTH EDE SZEGED VÁROS NÉPKÉPVISELETE AZ ORSZÁGGYŰLÉSBEN 1860—1918 Szeged város országgyűlési képviselete A választójog érvényesülése Szegeden (1867—1918) A magyarországi polgári választójog fejló'dését 1850—1918 között az 1848., 1874., 1913. és 1918. évi választójogi törvény szabályozta. A törvények a polgári választójogi rendszer Európában kialakult alapelveire épülnek ugyan, azonban a polgári választójog alapelveit igen korlátozott módon valósították meg. A választó- jogi törvények Magyarországon nem vezettek be a feudális jogfejlődéssel szemben annak hibáit minden tekintetben ellensúlyozó új rendszert. A magyarországi választójogi rendszer alapvető problémája, hogy a törvényhozó szerv tagjainak választását a lakosság szűk vagyonos kiváltságos csoportjára korlátozza. Az 1848. évi V. törvénycikk alapvető újítása, hogy az akkor élvezett régi jog tiszteletbentartásával a választójog gyakorlásával a korábbi megyei városi önkormányzat testületéinek küldöttei helyett, a lakóterületi választókerületek kialakításával a „népre” azaz a vagyonos és értelmiségi rétegekre ruházza a törvényhozó testület tagjainak megválasztását. 1848 tehát ebből a szempontból megalapozza a polgári népképviseleti választójogot. Voltaképpen mind a mai napig ennek a választójogi törvénynek az alapelvei vannak érvényben. A további törvények fokozatosan az általános választójogot az egész lakosságra kiterjesztették. A magyar jogfejlődésben 1848—1919-ig a csúcspontot ilyen tekintetben az 1919. évi választójogi törvény jelenti. A területi elv fontos alapkérdéseit azonban a törvényhozás nem fogalmazta meg, a területek kialakítását ponderálás alapján döntötték el. Vagyis a dualizmuskori törvényhozás a választókerületek kialakításának alapelvei hiányában, nem hozott létre, a választókerületeket az arányos képviselet megvalósítása érdekében rendszeresen kiigazító rugalmas jogrendszert. Szeged lakosságát ennek hátrányos következménye két vonatkozásban érintette. Az egyik: mindössze két választókerülete volt. A lakosság összlétszámához viszonyítva Szeged lakosságát más városokhoz vagy megyékhez képest aránylag kevesebb képviselő képviselte az országgyűlésben. De nem intézkedett a magyar választójog a választójogosultak képviseleti arányáról sem. Ennek következtében Szeged választójogosultjai aránylagosan többen választottak egy képviselőt, vagyis az egy képviselőre jutó választók száma viszonylag magas volt. Nyitva hagyta a választójog a választó- kerületek földrajzi határai megvonásának alapelveit is. Vagyis, hogy a választókerület a közigazgatási területi beosztással azonos-e, vagy a lakosság demográfiai összetételét figyelembe vegye-e. Szegeden a városi tanács a városigazgatás kerületi beosztását vette alapul és a két választókerületet a belvárosi közigazgatási kerületek és a külvárosi közigazgatási kerületek összevonásából alakította ki, olymódon, hogy a belvárosi választókerületet elkülönítette a külvárositól. Miután a kerületalakítás ará161
