Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
felőli szárnyat két emelettel bővíttették. Fia, második Tóth Ferenc modernizálta a malmot, és 1902-ben a középső részére két emeletet húzatott. 1910-ben építtette a négyemeletes jobb szárnyat, 1932-ban pedig az 500 vagonos új magtárt. Az iparvágányt 1918-ban készítették. A malom a nevét onnan kapta, hogy az egész Tóth család és a malom dolgozói is nagy részben hívők, nazarénusok voltak. Tóth Ferenc az ösz- szes magyarországi nazarénus felekezetek vezetője, „püspöke” volt. A malom nemcsak országos viszonylatban volt az elsők között, de külföldre is nagyon sokat szállítottak. A vásárhelyi „anya”-malmon kívül Orosházán és Tótkomlóson is volt hasonló nagy malmuk és villanytelepük. 654. * Flód-község. Középkori település, 1231-ben említik először. Közvetlenül Vásárhely mellett, Kis-tón túl a mai Újváros (VIII. kerület) ÉNy-i részén, a Bácskai rész tői Ny-ra terült el. Templomának helye, melyet hajdan a vásárhelyiek is használtak — a régi öregektől fennmaradt hagyomány szerint — ma már a kiszáradt Hód-tó medrében, fenekén kereshető a Tuhutum utca sarkától Ny felé és a vasúti aluljáró melletti csőszháztól D felé vezető irányvonalak keresztezése táján. A község is, temploma is a mai újvárosi magasplatón települt, amely Ny felé még az 1700-as években is messze benyúlt a Hód-tó mai medrébe. Mikor a Kis-tó torkolatát a Nagytöltéssel (1. ott) elzárták, a D-i és Ny-i szelek által felkorbácsolt tó vize nem tudott a Kis-tó szélesen elterülő medrébe benyomulni, a magas löszplatót rohamosan kezdte alámosni, „elhabolni”. Volt olyan év, mikor több ölnyi magas partot mosott el. így került azután mindjobban a víz szélére a hódi templom, mely körül volt a múlt századokban a vásárhelyiek nagy temetője, a Hódi vagy Hajdai temető. Ahogy a tó vize szaggatta a magas partot, mely nagy darabokban zuhant bele a tó vizébe, a megbontott soros sírokból kilátszottak a csontok és a koporsódarabok [38/11. 473], 1733-ban egy viharos éjszakán, miután a romos templomot a Hód-tó egészen körülmosta, falai nagy robajjal a tó vizébe omlottak bele (Jó Ferenc, Kerekes Gábor). Kis víz idején még az 1780-as években a templom terméskő alapjai s rajta a téglafal maradványai 1-2 m-re is álltak. Amikor időnként a tó medre kiszáradt, a téglákat, köveket környékbeliek kocsiszámra, talicskával hordták el építkezésre (Jó Ferenc apjától- nagyapjától hallotta, akik még hordták onnan az építőanyagot a Cigöllér sori házuk építésére) [14], 655. * Hódfalvi-temető. Múlt századokban a hódi templom mellett terült el, és a Hód-tó hullámai egy részét „elhabolták”. A későbbi O-Káposztás temetőt is nevezték így (Jó Ferenc). 656. Hód-farok. A Hód-tó Ny-i vége megkeskenyedett és Ny felé a Nagy-rétbe, DK felé pedig a Gyúlóba folytatódott. A Nagy-rét felé való folytatását nevezték Hód- faroknak (Kamocsay Gábor). Mai fenékmagassága 77,5—78,5 m □. Ma területe víztelenítve van. 657. * Hódi-erdő. A mai VIII. kerület Újváros Ny-i szélén a Hód-tó partján a Káposztás íeme/őDNy-i végétől Szentkirály felé húzódott. Messze látszó, nagy erdő volt öreg fákkal. A múlt században kiirtották (Jó Ferenc, Kerekes Gábor, az előbbinek apja is, nagyapja is, részt vettek az erdőirtásban [38/1. 162], 658. Hódi Pál utca. Belvárosban a Kossuth teret köti össze a Lázár utcával. A mai 5. számú ház helyén állt Hódi Pál főbíró háza. Hódi Pál 1775-ben született, kétszer is volt a város főbírája (1819—1830), a ref. egyház főgondnoka, aki részben saját költségén emeltette a város védelmére a róla nevezett s még ma is használatban levő belvíz elleni töltést. A munkálatokban részt vevő embereket saját költségén élelmezte. Régen a II. tizedbe tartozott, ma az I. kerület utcája. Előző neve Sas utca volt, a régi Sas vendéglőről elnevezve [13]. 659. * Hódi-temető. Lásd Hódfalvi temető. 71
