Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
áttelepítették a Kútasi útszélre a volt téglagyári kubikgödrökbe. Most a vágóhíd mellett modern technikával és gépekkel dolgozzák fel az állati hullákat húslisztté és csontlisztté, a zsiradékot pedig Budapestre szállítják (Varga Imre). 389. Dög-tőtés. A Tisza szabályozása alkalmával a „levágott” kanyarok töltését nevezik így, melyek már árvédelmi szempontból nem jönnek számításba: Mártélyi-, Körtvélyesi-, Atkái- és Nagyfai-dögtöltés (1. ott). 390. * Döglött-Porgány. Porgány-érnek azt a részét, mely a Ménescsapás torkolatától a Kistiszai összekötő-csatornáig tartott, Döglött- v. Holt-Porgánynak nevezték régen. Emlékét őrzi ma is a Holt Porgányi alsó- és felső-tiltó stb. 391. * Durha-folyó. Nana Comes 1266. évi alapítólevelében említik először. Hajdan igen széles ér volt, mely a Kurcáböl ágazott ki Szentes alatt, s kanyarogva Szegvárnál ömlött a Tiszába. Régi oklevelekben Curdura néven szerepelt, s majd sokáig Kondurának nevezik. Jelenleg medrének mélyebben maradt részét Kontra-tónak nevezik, s fenékmagassága 79,0—79,5 m (6/14). 392. Duttyán. Régi csárda a mártélyi Dög-Tisza alsó DK-i sarkában a védtöltés tövében. Az 1700-as években már állt, s igen forgalmas csárda volt a Szegvár, Már- tély felől Szeged felé vezető régi út mentén. A csárda környékét, mely régen is jó termőterület volt, ma pedig kiváló szántó, szintén Duttyánnak nevezik. 393. Dűlők. Miután a város a Károlyi családtól megváltotta a vásárhelyi birtokát, s a szomszédos községekbe vezető utakat rendezte, a köztük levő területeket párhuzamos egyenes utakkal, ún. dűlőutakkal keskeny csíkokra, „dűlők”-re osztotta fel. A dűlőutak hossza a határban 853 km. Az egyes dűlőket, főleg a velük kapcsolatos és rajtuk levő természeti adottságok alapján nevezték pl: halom, ér, tó, mocsár, elpusztult községek. A dűlők felsorolását lásd a „Helynevek rendszerezése” IV/1 fejezet alatt, a részletes leírásokat pedig dűlőnevenként. 394. * Ebásta-fok. A batidai Kis- és Nagy-sík vizeit szedte össze hajdan, s jól kiképzett medre Ködmönös mellett a Gencshát ÉNy-i végét megkerülve a Száraz-érbe ömlött. Nem tartozott a vásárhelyi határba, de innen is szállította a vizeket. 395. * Egres utca. Tarjánvégen a mai Egressy utcát nevezték így még a múlt században. Idős tarjáni lakosok szerint nevét arról kapta ez a Paperébe vezető utca, hogy ott a kertekben sok egrest (büszkét) termesztettek sűrűn ültetve, ami egyúttal nehezen átjárható kerítést is képezett, (id. Dezső József, Rákos János, Kamocsay Gábor) [13]. 396. Egressy utca. Tarjánvégen a Királyszékben szép rendezett utca, melyet a Királyszék-tó lecsapolása után az uradalom mérnökei tűztek ki a szomszédos utcákkal együtt. A Királyszék utcából, mint annak harmadik mellékutcája Ny felé a körtöltés építése előtt közvetlenül a Paperei-szöllőkbe vezetett, most pedig a Könyök-, Szél-, Pacsirta-, Száraz és Álmos utcák összetalálkozásánál keletkezett szabálytalan térségbe, a töltés lábánál. Régen az I. tized, ma a II. kerület utcája. Előző neve Egres utca volt (1. ott). Mai nevét Egressy Béni (1814—1851) híres színész és zeneszerző emlékére adták [13]. 397. * Eke utca. Csúcs városrészben levő Vidács utcát nevezték így a múlt században (1. ott). [13]. 398. * Ekend-tó. Kopáncson lehetett az 1450-es években mint halászóhely Hunyadi János beiktatása idején. Kopáncsi János és Nagy Tamás peres ügyében említik a fennmaradt okmányok [38/11. 368]. 399. Elege. A Mártélyi-holtkanyartöl É felé, a védgáttól a Darvasszék-dűlőig terjedő 81,5—82,5 m □ magas terület, a szentesi vasútvonal kettévágja. Kiváló szántóföld. 400. * Elet-ér. A Porgány-ér egyik jelentős bővizű ága volt. Két érből tevődött össze: Kis-Elet és Nagy-Elet (1. ott). 48
