Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
és kaszáló volt. Régen jóval magasabb volt, de az intenzív földművelés következtében erősen le van már szántva. Egy részét a Vaj-ér és annak mellékága a Vaj-kutykó fogta közre, ez volt a Vaj-köz [7]. 1982. Vajhát. Vasúti megállóhely. Mikor az alföld—fiumei vasútvonalat kiépítették, mint 90-es őrház szerepelt kb. a századfordulóig. A Vaj-hát magaslat É-i végénél van, a Nagyállomástól 10 km-re. 1983. Vaj-köz. A Vaj-hátnak a Vaj-ér és Vaj-kutykó közrefogta legmagasabb részét nevezték így a Tisza szabályozása előtti időkben, s mint legmagasabb részt, főleg szántóföldnek használták (Pócsy Jenő). 1984. * Vajkutykó. Kopáncs D-i részétől Ny-ra a Farki-rét és a Rókalyukas-hát között a Vaj-ér egyik nagyobb ága volt, s vele együtt fogta közre a Vaj-hát egy részét, a Vaj-közt. Fenékmagassága 77,0—77,5. 1985. Vaj-rét. A hajdani Vaj-ér és az új Szegedi út között terült el a Tisza töltésétől a Nagy-rétig. Ma már nem tartozik a vásárhelyi határhoz. Átlagos felszíne 77,0—78,0 m-ig □ . (Benes Gyula, Pócsy Jenő). 1986. * Vajszeg-Nyárszeg. Kopáncs egy része lehetett. 1662-ben említik egy tanú- vallomás alkalmával. A Vaj-értől Vásárhely felé terült el ez a hajdani legelő rész [38/V. 767], 1987. Valaszkai-főd. Földvár és Kaszaper között terült el a Tatársánc mellett. Az 1894. évi ásatások alkalmával itt találták meg Veresegyháza középkori község templomának alapjait (1. ott). A falu belterülete ezen a Valaszkai-földön terülhetett el, mert szántás közben több régi használati tárgyat (vasfokos, nyílhegyek stb.) és tűzhely-maradványokat dobott ki az eke (1. Veresegyháza alatt is). Nevét onnan kapta, hogy ezen a területen már régóta a Valaszkai családnak voltak birtokai [38/11. 476]. 1988. * Varga-ér. Ma már medrét megállapítani nem lehet. A hagyomány szerint a Kopáncsi-síkot kötötte össze a Köves-érrel, így mondta ezt Kapocsi Mihály Kopáncs és környékének egyik legjobb, idős ismerője. Jelentéktelen ér volt a múlt században is [6/44]. 1989. * Varga János-foka. Az 1774. évi Vertics-féle uradalmi nagy térképen Kotac alatt a Tére-ér D felé húzódó kanyarulatába ömlött a Gyúló-ér felől. Hogy ezzel régen állandó összeköttetésben volt-e vagy csak áradások alkalmával, ma már nem lehet megállapítani. A Téré felé eső részének helyenként még kivehető medermaradványait Halmi József és Kamocsay Gábor mutatták meg. Ma már nagyon be van szántva [6/44]. 1990. * Varjas. Eleinte puszta volt Csomorkány és Földvár között. Az 1456-os évek elején települt, de 1465-ben elpusztult, s utána már megint csak pusztaként említik Földvárral együtt mint Varjas-Földvár-pusztát [38/11. 232, 447], 1991. * Varjú utca. Turjánban a mai Vajda utcát nevezték így a múlt században [13]. 1992. * Vas-kocsma. Tarjádban a Malom utcában volt híres kocsma a nagy szárazmalom, előzőleg „szuszi” v. taposómalom szomszédságában. A malom megszűnte után a kocsma forgalma is megcsappant, s a századforduló után meg is szűnt, s az épületet Rácz Ferenc borbély vette meg. (Tűhegyi Sándor közlése). 1993. Vas-palé. L. Pálé. 1994. Vas útca. A VII. kerületben a Kállay utcát köti össze a Mátyás utcámal. Neve különösebb jelentőség nélküli, általános elnevezés. A századforduló előtt a IV. tizedbe tartozott [13]. 1995. * Vasút(-i) utca. Az ősi Hód utcát (1. ott) a mai Kállay utcát nevezték el így, miután az alföld—fiumei vasútvonal (ma szeged—békéscsabai) mellett felépült a Nagy állomás [13]. 1996. Vágóhíd. Az 1700-as évek végén a mostani Bauer-malom helyén, az előtte levő részen, a Hód-tó partján állott az eddigi tudomásom szerinti első vágóhíd. 209
