Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
észrevehető magaslat. Pányi György idős révész még emlékszik erre a halomra, mely a múlt században jóval magasabb volt, de ma már nagyon le van szántva. A környékbeli fiatalok nem ismerik már ezt a nevet [7]. 1920. * Tök-ere. A Batidai-sík és az Ürmös-ér között jelentéktelen vízállás volt. Régen Szikáncslg terjedő ér volt. Partján keletkezett hidroeolikus úton a Tök-halom (I). [6/43, 38/1. 80], 1921. * Tőkemonostora. Hunyadi János a vásárhelyi birtokához csatolta többek között ezt a pusztát is [38/11. 230], Közelebbi adatokat a helyére vonatkozólag sem találtam. Nevéből arra lehet következtetni, hogy temploma lehetett, így a középkorban esetleg falu, település volt. 1922. Tölgyfa útca. A VI. kerületben a Görbe utcával csaknem párhuzamosan települt a Vidám utcáig. A múlt században a IV. tized utcája volt. Nevét állítólag az innen nem messze volt Kis-tó és Kistó-ér partján hajdan elég sűrűn tenyészett tölgy-, valószínűleg mocsári tölgyfáktól kapta. (Herczegh István) [13], 1923. Tőtések. A múlt századokban, ahogy kezdett csökkenni az erek, tavak vízellátása, s ahogy a lakosság szaporodásával nőtt a gabona, mezőgazdasági termény igénye, kezdték az erek, fokok áttöltésével azok széles medrét vízteleníteni, valamint a régi nagy tavak, mocsarak kiszárításával azokat is mezőgazdaságilag hasznosítani, egymás után építették rendszertelenül a rövidebb-hosszabb töltéseket. Ugyanis a Tisza kiöntése ellen is eleinte szakaszonként, majd összefüggő védtöltéssel kezdtek védekezni. A Tisza későbbi szabályozása alkalmával ezeket a régi töltéseket igyekeztek az új, mai töltésekbe beépíteni. A keletkezett „hullámtér”-ben levő magasabb, partosabb és mezőgazdaságilag hasznosítható részeket pedig „nyúl”gátakkal (1. ott) igyekeztek a közepes áradások ellen védeni. A védgátakon kívüli a régi töltések legnagyobb része a Tisza szabályozása után elvesztette jelentőségét, kis részét ellenben a belvizek elleni védekezésre megerősítve és karbantartva ma is használják. Fontosabb régi töltéseink: Dözics-, Hajdai-, Hámszárítói-, Hódi-, Karika-, Kendertói-, Kis-, Kongó-, Kistiszai-, Kör-, Középéri-, Mártélyi-lapos töltése, Nagy-, Paperei-, Sarkalyi-,Sártói-, Szabó féle-, Szentkirályi-, Téréi-, Tiszai-védtöltés. A vastagabb betűsek ma is használatban vannak. (A fontosabb töltések adatait lásd a megfelelő nevek alatt). 1924. Tőtés-rét. A Szegedi út, a szegedi vasútvonal és a Tisza védtöltése közti 77,0—78,0 m-es terület. Régen mocsaras, vízjárta terület volt, melyen nagyobb áradások alkalmával rendszeresen halásztak. Ha pedig a víz lement, a partosabb részeit kaszálták, legeltették, a mélyebb részek pedig jó nádló területek voltak A víztelenítés után feltörték szántóterületnek, de esős időkben sokáig „megüli” a belvíz, főleg a régi erek, mocsarak helyén (Vaj-ér, Sár-tó, Büdös-tó stb). 1925. Tőring. Sár-tó és Ökör-tó közt elterülő nedves rét, melynek É-i részét nevezték Töltés-rétnek. Nagyobb víz idején összefüggött az előbb említett két tóval is, de a Köves-érrel is. 1789-ben még jó halászóhely volt. Ma már vízmentesítve van és mezőgazdasági terület [6/28]. 1926. Török Bálint útca. A II. kerületi Tarjánban a Borz utcából indul ki K felé, s derékszögben megtörve É felé a Cserey utcába vezet a Borz és Damjanich utca között. Hajdan ez a kis utca a Királyszék-tó É-i partjáról indult ki. Nevét Török Bálint (1818—1881) szolgabíró, majd alispán, képviselő és vásárhelyi református főgondnokról [38/V. 941] kapta, aki nevezetes szerepet játszott a város történetében és fejlesztésében. Tarjánban a Királyszékben lakott. A múlt században az I. tized utcája volt [13], 1927. * Török Ferenc fiskális kertje. A múlt században Oldalkosár egyik utcáját nevezték így. Török Ferenc uradalmi fiskális, ügyész volt Vásárhelyen, előzőleg 199
