Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
22. Antalics-halom. Kopäncs D-i sarkában az Antalics-földhát legkiemelkedőbb pontja volt a Tisza szabályozása előtt. Ma 80 m A O • A halom D-i lábánál az Antalics-tó, Ny-ra pedig a Kéró-ér volt. A J. cs. térkép XIX. 29. lapján pontosan kirajzolt halom Antalus névvel van jelölve3. Hidroelikus képződmény, amely a Tisza szabályozása előtt is termékeny szántóterület volt [7], 23. Antalics-hát. Antalics-tó É-i partján emelkedő magasabb terület, amely régen csak igen magas áradások idejére került víz alá, ezért kiváló termőterület, legelő, nagy víz alkalmával pedig a jószág menedékhelye volt. Hidroeolikus képződmény, melyet É felől a Gyűlő vize határolta. Ma 78,5—79,5 m magas terület. Legkiemelkedőbb pontja az Antalics-halom [7]. 24. Antalics-part. Az Antalics-torok két oldalán hidroelikus úton keletkezett meredek vonulatot nevezték így. A Tisza szabályozása előtt ez a terület is, mint tőle É-ra kiemelkedő Antalics-hát is a nagyobb áradások alkalmával is szárazon maradt. Ma már erősen le van szántva (Pócsy Jenő, N. Szabó Pál) [7], 25. Antalics-sík. Az Antalics-tavat, illetve mocsarat és lapályos környékét nevezték így a későbbi időkben, mikor már ritkábban járta a víz. (Pócsy Jenő, N. Szabó Pál). 26. * Antalics-tó. A Hód-tó és Gyúló-ér összetalálkozásánál kezdődött, s a Ko- páncsi-tó mellett ívben haladva megkeskenyedett, s mint Antalics-ér a Kéróba ömlött. K felé a Gatyás-érbe folytatódott. Széles és mély vizű tó volt, kiváló halászóhely s régebben „csónakcsapás” is volt (Pócsy Jenő) [6/14]. 27. * Antalics-torok. Az Antalics-ér végső, tölcsérszerú'en kiszélesedett részét, mely a Kérő-érben (fokban) folytatódott, nevezték így. Annak idején meredek partja, bő vize volt, mert nem messze vette fel a Kopáncsi-sík és Györpölési-tó vizét is. Áradások, apadások alkalmával a torkolati részen erős forgók keletkeztek. (Bagi Béla, N. Szabó Pál, Pócsy Jenő). 28. * Apácaegyháza ~Apácakuta-falu. Pusztán, a Fehér-tó É-i partján települt, Csomorkány és Orosháza között a Pecércés-hútnak a Fehér-tóba nyúló félszigetszerű magaslatán, valamint attól É-felé elterülő partos részén. A középkori község templomának alapjait 1895-ben tárták fel a tóba nyúló félsziget legmagasabb pontján (Varga Antal tanár ásatásai) [14]. 29. Apáca-halom. A Puszta közepén elnyúló, hosszú Sós-tó medréből emelkedő kis halom, mely a múlt században még jóval magasabb volt. Térképen nincs jelezve. Ma már egészen jelentéktelen, erősen lekopott, leszántott hidroeolikus képződmény. (Gregus Máté helyszíni közlése) [7]. 30. * Apácakuta falu. L. Apácaegyháza. 31. Apáca-telek. A Fehér-tó É-i partján települt, de még a középkorban elpusztult Apácaegyháza falu helyét nevezik így a környékbeliek. 32. Apró-halom. Áz Apróhalmi-dűlő É-i részén hét kis halomból álló csoportot nevezik így. Valószínűleg mesterséges halmok. Ásatások alkalmával embercsontok, edénytöredékek s római kori leletek kerültek elő belőlük. (Oláh Imre tanár ásatásai az 1890—1900-as években.) [7]. 33. Apróhalmi-düllő. Á határ ÉK-i részén, a Pusztán a Pusztaszéli út és Szentesorosházi út között terül el. Északra a Pusztavöröshalmi-, D-re a Boros szék-dűlő határolja. Dűlőútján van a Mágocsoldaliiskola (L. ott), É-i részén pedig az Apróhalom hét kiemelkedése látható. Lakossága: 122. 3 A II. József korabeli térképekkel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a szerző következetesen elhagyta a Colo ’vízszintes’ és a Sektió ’függőleges’ jelöléseket (szokásos rövidítéssel: C., illetőleg S). Ezek ugyan jelöletlenül maradtak a dolgozatban, a térképre utaló római szám előtt azonban mindig C., az arab szám előtt pedig S rövidítés értendő. 17
