Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
semlyékeknek. Ma a partos rész gyümölcsös, a mélyebb részek veteményeskertek (Bagi Béla). 1855. Téglaégetők és gyárak. Régen a tégla készítése és égetése a földesúr joga volt. Az 1790-es években az uradalom egyik téglaégetője Újvároson, annak ÉK-i részén, a mai Diliinka temető mellett volt a Kis-tó partján. Később ezt az égetőt eladta az uradalom Bereck Pálnak és Kohn Ignácnak. Ebből fejlődött az 1880-as években a jónevű Francziszti és Halmi tégla- és cserépárugyár, 2 körkemencével, iparvágánynyal, ártézi kúttal. Ezt a gyárat 1885-ben alapították. A munkások létszáma átlagosan 120 volt. A téglagyár területén és a hozzátartozó aranyági homokbányában sok tiszai kultúra, jazig, germán, avar kultúrából származó leletek kerültek elő [2/104, 134, 135, 174]. Az 1910-es években még az alábbi téglagyárak voltak Vásárhelyen: Városi téglagyár 1883-ban alapítva 10 dolgozóval, a Kútasi út mentén. Területén La Téne, jazig, avar és XII—XIII. századbeli leletek kerültek elő [2/120, 138, 180, 187], Kovács Testvérek téglagyára 1871-ben alapítva 110 munkással. Szintén a Kútasi útfélen. Itt is gazdag jazig és germán kori leleteket találtak [2/138, 175]. Társasági tégla- és cserépgyár 1894-ben alapítva 120 munkással, s végül a Református egyház téglagyára 1898-ban alapítva 8 dolgozóval. Ez utóbbi téglagyárak mind a Kútasi út mentén a hajdani Kis-tó és Kistó-ér kiváló minőségű agyaglerakódását termelik ki [59/ 305], 1856. * Téglás-ér. A Kenyere-érrel csaknem párhuzamosan ÉK—DNy irányban a Kék-tavat kötötte össze a Tiszával. A bővehalmi, kenyerei és téglási földekről szedte össze a vizeket, s a Kék-tó fölös vizét is levezette. Medre hajdan széles, jól kiképzett és mély volt, áradás alkalmával pedig bővizű. Ma már, főleg Ny-i része erősen fel- iszapolódott, míg K-i részében néha még összegyűlik a víz. Ma medre víztelenítve van, s művelés álatt áll egész hosszában. Legmélyebb pontja a Ny-i részén 79,0—79,5, K-i részén 80,5—81,0 m [6/42]. 1857. Téglás-éri-csatorna. A hajdani Téglás-ér medrében ásott csatorna, mely Mindszent DNy-i határából és Téglás-szélről, valamint a volt ér medréből szedi össze a káros vizeket, és a Kenyerei-csatornába vezeti [12]. 1858. Téglás-part. L. Téglás-szél. Dűnesor, mely a Téglás-ér medréből kifújt, kisodort hidroeolikus képződmény, átlagos magassága 86 m. Két végén a két Kis- Bőve-halom emelkedik. L. ott [7]. 1859. Téglás-parti iskola ~ Téglás-széli iskola. A Bővehalmi-dűlő alsó részén a Derekegyházi út 11. km-nél épült egy tantermes, egy tanítós állami elemi iskola [8], 1860. Téglás-szél. A Téglás-partot nevezik így is, főleg az ottani gazdák. 1861. * Téglási-csárda. A Téglás-ér partjától nem messze a Derekegyházi út szélén régen híres csárda volt [38/IV. 343]. A Károlyi-uradalom tulajdona volt, melyhez 100 hold földjárandóság tartozott. A város 1873-ban váltotta meg [26/11. 188]. A monda szerint Rózsa Sándor is többször mulatott itt embereivel, s Nótás Szabó Palkónak is kedvenc helye volt (Jó Ferenc, Tűhegyi Sándor). Ma már az épület nincs meg, csak a nagy színje áll még (Varga Imre). 1862. Tél utca. A belterület K-i részén és szélén a Kistó-ér kiszáradt medrébe vezető Gyümölcs és Körte utcákat összekötő kis vakköz, melyben csak két ház van. A VI. kerületbe tartozik, régen a IV. tized utcája volt [13], 1863. * Tére-ér ~ Tére-fok. A Hód-tavát kötötte össze a Tiszával. Medre — bár kanyargós — de jól kiképzett, széles és mély, főleg áradások idején bővizű volt. Ilyenkor hajókkal is közlekedtek rajta, s az 1800-as évek elején a szálfákat is ezen úsztatták be a város alá. Régen a Tére-ér volt Vásárhely legfontosabb víziútja, „élő folyóvíz”-e. A Hód-tóból a Pap erdeje mellett ágazott ki, s mellette jó nagy darabon párhuzamosan folyt, majd Kotaszt és Soltot D-ről megkerülve a Sártóval is összefüggött, azután 192
