Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
a DNy-ra, a város felé eső részét pedig Belső-Szőrhátnak nevezik. (L. ott). Lakosainak száma: 569. Ebből ref.: 356, ev.: 9, rk.: 202 [9], 1789. Szőrháti-csatorna. A szőrháti területen levő mélyebb fekvésű részek káros belvizeit vezeti le a Kútvölgyi-csatornába. [12]. 1790. Szőrháti iskola. A Szőrháti- és Vöröshalmi-dűlők közti úton, annak közepe táján épült egy tantermes, egy tanítós állami elemi iskola. Az iskolától ÉK felé eső részét a dűlőnek Külső-, a DNy felé eső részét pedig Belső-Szőrhátnak nevezik. Régen az iskolát Külső-Szőrháti iskolának is nevezték [8]. 1791. * Szúnyog utca. A mai Kiss Ernő utcát nevezték így a múlt században. Idős tabáni emberek szerint nevét onnan kapta, mert a Hattyas-tó vagy mocsár közelsége miatt a környéke tele volt szúnyoggal. (Tűhegyi Sándor, Fejes Sándor) [13]. 1792. * Szúnyogos. Atka (1. ott) egyik nagyobb vízállása, mocsara volt. Hajdan nagy víz idején jó halászóhely volt. Erről a nagy, közismert mocsárról később az egész Atkát általában Szúnyogosnak is nevezték. 1793. * Szúnyogos-kis-csapok. A Nagy-Sártó vizét vezették le hajdan a Tiszába. Annak idején mély medrű, a Sár-tóból sugárszerűen szétágazó 3 fok volt. Áradások alkalmával ezeken át telt meg a Sár-tó medre, s apadáskor ezeken folyt vissza a víz. Hajdan kiváló, főleg rekesztőhálós halászóhely volt. Ma már — miután legnagyobb része az ártérbe került — nyoma sem látható. (Pányi György helyszíni közlése és visszaemlékezése). 1794. * Szuszi-malmok. A szárazmalmok elődei voltak. A nagy hengerkerék belsejében körben, sugárszerűen lépcsőfokok álltak ki a henger falából, melyre az őrletők — néha egyszerre többen összefogózva — egyik fokról a másikra, rendesen vezényszóra, léptek fel, mire a henger fordult, és áttétellel forgatta az őrlőkövet. Nagyon nehéz, „embörtelen” munka volt, s nagyon „mögszuszogtatta” őket. Ilyen malmokról biztos adatot eddig az alábbiakról tudtam szerezni: 1. Kinizsi utca 20. szám alatti, mai saroktelken Vörös Dánielnek volt asztalosműhelye, s mint barkácsoló ember a régi Újvilág, ma Bethlen István utca frontján egy nagy színben építette fel. 2. Királyszékben az Imre és Malom utcák sarkán. 3. Szentesi útszélen pedig Bacsa Imre kovácsmester „eszkábálta” össze a szuszimalmát, amely igen forgalmas volt. 4. Lágerben a mai Dáni utca végén a Serház közelében (Halmi József) 5. Susánban a Halesz (1. ott) szélén, a mai Klauzál utca végén, állítólag ez volt a legnagyobb, legforgalmasabb. Később lebontották, és helyette a híres Kolokán-szárazmalom épült fel. (Herczegh István) 6. Ugyancsak Susánban volt még egy malom, a mai Görbe utcában a fordulónál, ahol az utca kiszélesedett, állítólag azért, mert sok kocsi álldogált előtte (Kiss Lajos múzeumigazgató). 7. Újvároson a Bácskai részen a Síp utca környékén (Kerekes Gábor). 8. Tabánban a mai ref. templom környékén, ahol sok utca találkozott össze. (Tűhegyi Sándor). 9. A Serház épületében, illetve udvarán az uradalom építtetett ilyen szerkezetet, de azt ökrökkel működtették, és maláta őrlésére és vízhúzásra használták. (Halmi József, Jó Ferenc, Herczegh István és Kiss Lajos közlései). 1795. Szürke-palota. A Kossuth tér K-i oldalán a Beregi-ház mellett építtette Dósics Péter (1820—1894), császári és királyi asztalnok, ügyvéd és főszolgabíró, aki a másik házát, mely Kossuth tér és Szentesi utca sarkán volt, a görög-keleti egyháznak adta. Az egyház ennek helyére később nagy bérházat építtetett, a „Görög palotát” (L. ott). Nevét arról kapta, hogy szürkére volt festve mindig, a palota elnevezés pedig onnan származott, mert akkoriban ilyen nagy és emeletes ház Vásárhelyen kevés volt [20/51, 38/V. 992], 1796. Tabán. Városrész, tized. A belterület ÉNy-i része, a mai III. kerület. Régen két részre osztották: a belvároshoz közelebb eső része a Belső-Tabán, attól kifelé a Külső-Tabán. A mai Szerencse és Bolond utca volt a határ. 1755-ben 205 háza volt. 183
