Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
A Sóház utáni kutatásaimat más irányú elfoglaltságaim, majd a pesti egyetemre történt áthelyezésem miatt jóval később tudtam megkezdeni, s akkor a helyszíni bejárások alkalmával ráakadtam a különböző térképek és a régebben kapott adatok alapján a régi járványkórház és a Városkert után valóban egy háromszög alakú, meredek oldalú, a Kistó-ér kiszáradt medrébe mélyen benyúl ó, magas, „fck”-szerű (nem vízér) képződményre, melynek mind a két oldalán széltől vé dett öböl lehetett. Tetején dombszerű magaslat van, melyen látszik, hogy mesterséges fel hányás. Az oldala még ma is, sok évtized után is olyan meredek, hogy azt régen mesterségesen ásták le, hogy a hajók közelebb köthessenek ki a parthoz. Lehet, hogy az ekkor leásott földdel emelték a tetején levő magaslatot jóval az árvízszint fölé. Ezen van egy régi nagy épületmaradvány bolthajtás nyomokkal, nagy kéménnyel, s látszik rajta, hogy régen nagyobb volt, amit a megbontott falvégek is bizonyítanak. Az épület különleges, nagyméretű téglákból épült, mert az ott lakók szerint, mikor a nagy kandallókéményt javították, a másik kéményt pedig lebontották, szokatlan nagyméretű téglák kerültek ki. ilyet többet is mutattak, és az átalakított, üvegezett veranda téglapadozatában is van néhány lerakva, a többit átépítésre használták. A téglák lapján koszorúdíszítésben K betű jelzés van, tehát az uradalom építtette valamikor. A környékbeli idős emberek közlése szerint ez a ház sokkal nagyobb volt, de a bolthajtásos, támfal as nagy raktárhelyiséget és pincét a város még a századforduló előtt lebontatta, s az anyagát eladta, s valószínűleg csak a volt lakóház- és irodarészt hagyták meg. Édesapám feljegyzései közt megtaláltam Germán Ferenc volt városi főkertésznek, aki az 1830—40-es években született s a „városkert”-nek, Práter-kertnek volt a vezetője, több, a városra vonatkozó, régi, érdekes adatát. Ezek között megemlíti a városhoz benyújtott kérését, hogy Városkert mellett levő elhagyott sóházat engedjék át a kertészetnek. Ez is bizonyítja, hogy a szóban forgó épület lehetett a sóház, mivel a városkertből csak egy út, mégpedig a hagyomány szerint a régi Sóhordó út választja el. 1928-ban Gulyás Péter lógeri (Garay utca) idős gazda, akivel az ottani rakodókertben beszéltem, azt mondta (szó szerint jegyeztem fel mondását): „Úgy tudom, itt vót a sóház régön, de annak nagy részit elbontották, mög a kikötő, mert gyerökkoromba még láttunk nagy vaskarikákat kűbe ágyazva a parton a ház körül, a tüvibe, amikhön régön a hajókat kikötötték. Az apám még látott itt hajókat, az én időmben már kevés víz vót, de azon a részön mély vót, azér fürönni messzebb jártunk”. Ezek szerint, ha az idős adatszolgáltató emberektől, egymástól függetlenül hallott hagyományoknak van alapja, amiket a térképek is igazolnak, akkor a Kistó-ér partján levő magas, meredek partú beugráson levő régi épületmaradvány valóban a Sóház lehetett. Ennek azonban még utána kell nézni, s bővebb adatokat szerezni a városi és a Károlyi-uradalom levéltárából.4 1624. Sóház-ódal. A Kistóér-hajlat É-i partján és tovább a Kis-tóig tartó partos részt nevezik így. A városhoz való közelsége, kitűnő talaja miatt főleg zöldség- és gyümölcstermelésre használják ezt a területet. Ny felé a Serház-oldalba folytatódik. Nevét a Kistó-ér partján egy magas, az ér medrébe benyúló, félszigetszerű részen volt hajdani Sóháztól kapta. 1625. * Sóhordó út. Hajdan, mikor még a Sóház meg\olt, a mai Serház térről indult ki egy út a Sóházig, a Kútasi úttal párhuzamosan, de attól jóval beljebb, a mos4 Az újabb kutatások szerint a „sóház” valójában a serházi rakodókért csőszháza volt, amelynek építése az uradalom 19. századi irataiból tűnik ki. A „kikötő”-nek vélt öböl pedig csak homokbánya volt. Erről is található anyag az uradalmi iratok között. A só a Maroson érkezett, mindig Szegeden volt a sóház, lévén ez királyi jog. 167
