Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
Kishomok vasúti megállóhely irányában a 79,0—78,5 m-es szintek belvizeit szedi össze az ún. Misán-laposból [12]. 1263. * Mogyorós-föld. Szentkirály határában a régi Makói út mentén terült el. Az 1750-es években kaszáló volt [38/1. 12]. 1264. Molnár-csatorna. A Gyúlói-csatorna legészakibb ága, mely a Szegedi úttal párhuzamosan halad. Tulajdonképpen öntöző csatorna [12]. 1265. Monor-halom. A Sóshalom-dülő É-i végénél, az út mellett emelkedik, s ma is jól kivehető a volt Kútasi-csárdátói Ny-ra kb. 1 km-re O 90 m, □ 87,5. Szőrhalom néven is emlegetik a környékiek. (Kamocsay Gábor) [3]. 1266. * Monyorós-Fecskés. Középkorban elpusztult község. (Lásd; Fecskés). 1267. Morotva. A Tisza kanyarulatainak mesterséges átvágása vagy természetes levágódása által keletkezett állóvizeket és elhagyott holt kanyarokat, haloványokat, Dög-Tiszákat így is nevezik (pl.; Mártélyi-, Ányási-, Körtvélyesi-, Atkái- és Nagyfai- morotvák). A „halovány” elnevezést vásárhelyiektől, mind a halászoktól, mind a gazdálkodóktól igen ritkán hallottam. 1268. Mózés-halom. Pusztán a Mózeshalmi-dűlő közepe táján emelkedik. Hajdan a környezetéből sokkal jobban kiemelkedett, ma már nagyon le van szántva A, O 95 m [7], 1269. Mózés-halmi-düllő. A Pusztán a Nagy-Bogárzó- és Cinkus-dülők között terül el a Pusztaszéli- és Sámson-orosházi utakkal lezárva. Lakossága: 251. ebből ref.:47, ev.: 116, r. k.: 79 [9], 1270. Mózes útca. A Károlyi utcát köti össze a Szabadság térrel (Vásárállással). Ennek sarkán levő régi uradalmi házban, az ún. „zsidó kocsmában” (1. ott) kaptak először gyülekezési jogot a zsidók. Régen a III. tized, ma az V. kerület utcája egyetlen házzal [13]. 1271. Nagy András János-kút. A sok tífusz, vérhas és kolerajárvány sújtotta Vásárhely népének jó ivóvízzel való ellátása érdekében emberbaráti szeretetből saját költségükön fúratták a János téren (ma Kálvin János téren) a ref. új templom előtt Vásárhely második ártézikútját Nagy András János gazda, vásárhelyi ref. főgondnok, földbirtokos és felesége Mucsi Mária, akik erre a célra 28 000 Ft-ot adományoztak. Zsigmond Béla mérnök 1893. évi április hónapban kezdte meg a fúrást, és egy év alatt lett készen a kút, melynek mélysége 252,6 m, s naponta egy millió liter vizet adott a levantei rétegekből. Az adományozók túlzott óvatosságból a vascsöveket libanoni cédrusfával béleltették ki. A díszkút 6 m átmérőjű, 8 szögletes mészkő medencéjéből középen 1 m alapú, négyszögletes, 1,30 m magas, ugyancsak kalázi mészkőoszlop emelkedik, melynek tetején bronzból és cinkből készült, művészi kivitelezésű, hengeres tengelyén két, egy alsó nagy és egy felső kis bronztányér van, a teteje meg tölcsér- szerűen van kiképezve, melyből régen több m magasra szökött fel a víz, s lehullva a tányérokból körös-körül függönyszerű zuhatagban folyt le a mészkő medencébe. A medence falába beépített vezetékből kettős kifolyókból folyt a 20°-os ivóvíz, s alattuk kantatartó vasrácsok voltak az adományozók nevének kezdőbetűivel: N. A. J. és M. M. Az oszlop K-i és Ny-i oldalán két tábla örökíti meg a kút történetét: / „E kútat saját költségükön / szülővárosuk népének / Nagy András János és neje Mucsi Mária készítették Isten áldása legyen a jótevőkön. „A Ny-i táblán:” Készítette / Zsigmondy Béla mérnök / 1893—1894 / e kútmélység 262,6 m. / Vízbősége naponként tízezer hektoliter”. / A kút mint díszkút, szökőkút is működött, s valóban szép látvány is volt abban az időben. A fölös vizét a Kaszap utcán át a közfürdő és ingyen fürdő üzemeltetésére hasznosították. 1884 november 29-én volt a kút felavatása és ünnepélyes átadása. Abban az időben a kolerajárványtól tartottak, s mivel Szegeden, a „palotás város”-ban nem volt megfelelő ivóvíz biztosítva, hosszú tehervonatokon 130
