Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Érszegi Géza: Adatok Szeged középkori történetéhez

1459. június 24. Buda 43. Mátyás király megparancsolja a budai káptalannak, hogy hiteles embere legyen jelen, amikor Szegedi (de Zegedino) Benedek és Imre, Themeswar-i Lőrinc, Salank-i László és Chynyz-i István királyi emberek valamelyike beiktatja Thokay várába, vala­mint tartozékaiba Zapolya-i Vajdafi (filius waywode) László fia Imre (magn.), kincs­tartót és testvéreit (fratres carnales) Imrét, Miklóst és Istvánt (egr.), s tegyen a beik­tatásról a királynak jelentést. Kelt Bude nat. Io. B. A budai káptalan 1459. szeptember 22-i átírásában, amely szerint a beiktatás megtörtént. 44. 1459. július 9. Buda a) Dl 15381 (AE) b) Dl 19220 (AE) Mátyás király megparancsolja Csongrád megye szolgabíráinak és a szegedi vár­nagyoknak és alvárnagyoknak (castellani vei vicecastellani castri nostri Zegediensis), valamint hadserege tisztjeinek (capitanei, belli ductores, levatores et sollicitatores exercituum nostrorum), hogy ne zaklassák az óbudai (de Veteri Buda) apácák (sancti- moniales) Yasthorok és Adoryan nevű birtokain lakó népeit és jobbágyait, mivel azo­kat a hadiszolgálattól (ab ingressu quorumlibet exercituum nostrorum regalium tam parcialium quam generalium ad quascunque partes regni nostri Hungarie predicti et contra quoscunque hostes et emulos nostros instaurandorum necnon a laboribus castrorum quorumcunque séd et aliis serviciis quibuslibet) felmentette. Kelt Bude 8. vis. BMV. a) Mátyás király 1469. március 15-i átírásában (Id. 60. sz. alatt). b) II. Ulászló király 1496. szeptember 5-i átírásában (Id. 71. sz. alatt). Dl 15374 (NRA ) 45. 1459. december 16. Buda Dl 15423 (NRA ) Mátyás király előtt Rozgon-i János (magn.) tárnokmester előadja, hogy V. László királytól még annak életében fizetésül 5 tömény sót kapott Erdélyből (pro suo sallario quinque thumenos salium in partibus nostris Transsilvanensibus), amelyet Szilágyi Mihály besztercei ispán (spect. et magn.), a király nagybátyja (fráter noster) a király­nak eredetiben megmutatott levelében bízva (sub confidencia litterarum) a Maroson (per aquam Marusii) Magyarországra (adhoc regnum nostrum) szállíttatott. Azonban amikor Lippához (ad civitatem nostram Lyppensem) ért a só, azt Rozgonyi Jánostól Erzsébet asszony, a király anyja és Szilágyi Mihály elvették, mivel éppen háborúban álltak V. László királlyal, aki Mátyást és testvérét László besztercei ispánt fogva tartotta (propter iniustam detencionem nostram et condam domini Ladislai comitis Bystriciensis fratris nostri). Rozgonyi János keresve a módot, miként tudná vissza­venni a sót Erzsébet asszonytól és Szilágyi Mihálytól, illetve azok alattvalóitól, né­hány szegedi polgártól (a quibusdam civibus civitatis nostre Zegediensis, que scilicet civitas nostra tunc in potestate ipsorum genitricis et Michaelis Zylagy fratris nostrorum erat) néhány marhát elvett. Ezért ezek a polgárok és mások (nonnulli essent ex civibus ipsis vei eciam aliis regnicolis nostris) a marhák elvétele miatt Rozgonyi Jánost perbe akarják vonni, illetve a népeit és jobbágyait zaklatják. Rozgonyi kérésére Mátyás király úgy dönt, hogy felmentést ad mind Rozgonyinak, mind a városnak, részben azért mert a pesti királyi dekrétum szerint bárki, aki akár V. László, akár Mátyás király pártját fogta (tani Ladislai regis quam nostram partem foventes) és elkövetett 24

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom