Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Petrovics István: A szegedi vár korai történetéhez

rint 1424 márciusában Fedémesi Szobonya és Némái Kolos szegedi várnagyok familiárisaikkal, Nagy István és Nagy János madarasi officiálisokkal, Nagyvölgyi István büködi officiálissal, valamint a cikádori apát több Büködön élő jobbágyával, a cikádori apát egyetértésével Bátmonostori Töttös László fiainak Mátyásháza és Szentgyörgy nevű birtokairól 120 ökröt hajtottak el erőszakkal. Garai Miklós nádor a kalocsai káptalant bízta meg az ügy kivizsgálásával. Fedémesi Szobonya a Felvidék valamelyik Fedémes nevű településéről vehette a nevét. Azt azonban, hogy Zsitva-, Ipoly-, esetleg Nagy- vagy Pusztafödémes86 települések közül melyikről származhatott, adatok híján nem tudjuk eldönteni. Szobonyáról már egy 1411. évi megyei kiadvány is megemlékezik. Ekkor alispánként terjesztett a király elé egy peres ügyet.87 1426 októberében ugyancsak Csongrád megye alispánja volt, ugyanis a megyei tisztikar egy oklevele Némái Kolossal együtt vicecomesként említi.88 Némái Kolos, aki 1424-ben Fedémesi Szobonya várnagytársa volt, a Komárom megyei Néma nevű helységből származhatott.89 Róla több adat nem maradt fenn.

A szegedi várat 1437-ben pro honore tartó Guti Ország János és Kátai László közül az előbbi töltött be fontosabb pozíciókat Zsigmond uralkodásának utolsó időszakában.90 A Gutkeled nemzetséghez tartozó, a Szabolcs megyei Gutról származó János öccsével, Mihállyal 1427 táján bukkant fel a király szolgálatában.91 Szegény származásukat tehetségük ellensúlyozta. János 1433-ban világosvári várnagy és zarándi comes volt, majd négy évvel később Arad és Csongrád megyék ispánságát is megkapta.92 Fontos várak, Szeged, Sólymos és Zsidóvár tartoztak alá.93 A köznemesi családból származó, de Zsigmond bizalmasának számító Kátai László a szolnoki ispáni tisztet látta el. A 15. század harmincas éveinek második felében Guti Ország Jánossal együtt a kunok bírájaként említik az oklevelek.94 A nevezettek pro honore tartották a szegedi erősséget. A honorról pedig tudjuk, hogy nemcsak megtiszteltetést jelentett, hanem az alapjául szolgáló várbirtok révén bizonyos jövedelmet is biztosított birtokosa számára.

A várnagyok feletti szemle végére érvén megállapíthatjuk, hogy azok az Anjou- házi uralkodók, illetve Zsigmond kipróbált híveinek sorából kerültek ki. A várnagyok közül például Bátori Bereck fia Miklós, Sándor fia János, Hédervári Miklós fia Miklós régi, nagy múltú nemzetségek leszáramzottai. Tisztségüket, felemelkedésüket azonban nem kimondottan nemzetségük tekintélyének, hanem személyes helytállásuknak, hűségüknek és tehetségüknek köszönhették. Az a tény, hogy a szegedi várat az Anjou-és Zsigmond-korban az uralkodók bizalmi embereinek kezén találjuk, a castrum jelentőségére vet fényt. Érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet a szegedi várnagyok (alvárnagyok), illetve azok családja származási helyének földrajzi szempontból történő vizsgálata. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy várnagyaink csaknem kizárólag az ország északi felében birtokos családokból kerültek ki.

86 A Födémes helynevekre 1.: Heckenast Gusztáv: Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai Árpád-korban. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 53.) Bp. 1970. 101.

87 Dl. 92 391.

88 Dl. 92 702.

89 Csánki: i. m. III. 526.

90 Engel: i. m. 197.

91 Uo. 81.

92 Uo. 82.

93 Uo. 197.

91 Reizner: Szeged IV. 40., 42. Engel Pál hívta fel a figyelmet arra, hogy a királyi várak 1437. évi jegyzékének azon adatát, amely szerint Kátai László Guti Ország János társa volt Világosvár, Sólymos, Szeged és Zsidóvár erősségek élén, más forrás nem támogatja (Engel: i. m. 84. 246. jegyzet).

63