Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Rákos István: Gazdasági és társadalmi viszonyok Szegeden a testamentumok tükrében (1720–1848)
RÁKOS ISTVÁN GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI VISZONYOK SZEGEDEN A TESTAMENTUMOK TÜKRÉBEN (1720—1848) Szeged feudális kori gazdaság- és társadalomtörténetének felbecsülhetetlen értékű forrásai a testamentumok. Számuk több százra tehető, az elsőt 1719-ből ismerjük. A külön gyűjteményként kezelt végrendeleteket kiegészítik a tanácsi iratok között szétszórtan fennmaradt vagyonleltárak (inventáriumok) és „atyafiságos egyezségek”.1 A végrendeletek feldolgozására ösztönzött bennünket az a körülmény, hogy az eddigi kutatások nem ölelték fel a teljes forrásanyagot, illetve többnyire néprajzi megközelítéssel nyúltak a testamentumokhoz, válogatásuk gyakran esetleges volt. Egyetlen tanulmány készült Szeged öröklési rendjéről, de ez is jogtörténeti szempontokat követett, ezenkívül vizsgálatát csupán a reformkorszakra terjesztette ki.2 Természetesen mi sem hagyhatjuk figyelmen kívül Szeged öröklési rendjét, de úgy vizsgáltuk meg e kérdéseket, hogy azokon keresztül bepillantsunk a kor gazdasági és társadalmi viszonyiba. I. Öröklési rend Szegeden Szeged öröklési rendje az országos törvényekhez igazodott. Végrendelet hiányában a tanács szigorúan őrködött betartásukon. Mind a peres eljárásokban, mind pedig a tanács képviselői előtt kötött atyafiságos egyezségekben a vagyon jogi jellege (ősi, szerzeményi, különvagyon) szabta meg annak megosztását az örökösök között. A korabeli felfogás értelmében ősinek számított a már egyszer törvényesen örökölt vagyon, ebből a leszálló ági öröklés szabályai szerint valamennyi gyermek egyenlően részesedett. Az egyenlő öröklés elve érvényesült a szülők által hátrahagyott szerzeményi javak szétosztásakor is.3 Néhány példával igazolhatjuk a fenti megállapításokat. Hódi András két fia évekig pereskedett egymással, mivel atyjuk halálakor nem egyenlően birtokolták az örökséget. A tanács az ősiség elvére hivatkozva fele-fele 1 Csongrád megyei Levéltár. Szeged Város Tanácsának iratai. Végrendeletek. IV. A. 1003. s. (Továbbiakban: CsmL Szeged, végrendeletek.) 1. doboz: Felbontott és sorszámozott végrendeletek 1—341 (1704—1785).; 2. doboz: Felbontatlan végrendeletek (1793—1824).; 3. doboz: Felbontatlan végrendeletek (1825—1848). A hivatkozásoknál megadjuk a dobozszámot, illetve a testamentum számát (1. doboznál a sorszámot, a 2.és 3. doboznál az iktatószámot) és keletkezésének évét. 2 Rokolya Gábor: Az öröklés Szegeden a reformkorban 1825—1848. Somogyi-könyvtári műhely 1978. 1—4. sz. 26—39.; Kutatásaink során felhasználtuk Tárkány Szűcs Ernő (Vásárhelyi testamentumok. Bp. 1961.) úttörő munkájának eredményeit. 3 A vagyon jogi jellegéről íd. Csizmadia Andor (szerk.): Magyar állam és jogtörténet. Bp. 1972.; Frank Ignácz: A közigazság törvénye Magyarhonban I—II. Buda 1845—46.; Nánásy Beniamin: Testamentom a magyarországi törvények szerént. Pest 1798. 97
