Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Vass Előd: A szegedi náhije 1553–1554. évi török adóösszeírása
technika szükségessé tett.14 15 Ezekről viszont pontos feljegyzésekkel nem rendelkezünk. Az 1553—54. évi összeírásunkban megemlített házhelyeken egy-egy háztartást vezető adófizetők névjegyzékei az eddig ismert 1522. évi és az 1548. évi feldolgozásban szereplő családnevekkel csak részben egyeztethetők össze. Ezt a fentieken kívül még a következő körülmények nehezítik: az utcarendszer csupán feltételezett azonossága, a magyar személynevek még nem véglegesen állandósult jellege, a magyar népesség nemcsak lakóhely, hanem társadalmi státusz szerinti változása, s végül a török összeírok változó módon történő adatfelvételezései. Példaként említjük meg, hogy az 1522. évi tizedlajstrom első 136 családfőjének lakóhelye nincs is megemlítve, tehát a teljes feltételezhető lakosság utcákkénti egyeztetése teljes pontossággal el sem végezhető. Az alsóvárosi Kun utcában 1522. évben feljegyzett „Kerekes” családnév 1548-ban „Kerékjártó” alakban szerepel. Legújabb kutatások alapján nagy biztonsággal következetesen az egész ország területére általánosíthatók az évenkénti gabonatermés-átlagok óriási mennyiségi különbségei, amelyek a termelők gazdasági státuszát stb. befolyásolhatták.16 Rövid időszakonkénti elzselléresedést, vagy meggazdagodást (gazdává válást) egyaránt lehetővé tették. Sőt az évenkénti születések számát is befolyásolhatták.17 A török adórovók adatfelvételezése a helyszíni állapot alapján történt. így a 16. századi Szegeden, mint máshol is a lakóházak még a házikertekben (bosztán) álltak, s az utcák tulajdonképpen kocsibejáró utak voltak. Ezenkívül egy-egy évben nem minden lakótelek lakott, ami esetlegesen a gyér lakosságú utcák nevének elhagyásával és lakott lakótelkeinek más utcához való beírásával járhatott.18 Erre valószínűsíthető példát a 2. táblázatunkban szereplő Belső-Palánk 1548 és 1553/54 közötti időszakban „eltűnt utcanevei” nyújtanak. A 2. táblázatban szereplő utcák adófizetőinek családnevei egyeztetésével mindössze a következő megállapítást tehetjük, a Nagy utca adófizetőinek folyamatossága jóval nagyobb arányú volt. A fentiek ismeretében a népesség folyamatos, vagy változó voltára következtetni az azonosítható utcákban a továbbiakban is kísérletet teszünk. 14 Bálint Sándor, Az 1522. évi tizedlajstrom szegedi vezetéknevei = A Magyar Nyelv- tudományi Társaság Kiadványai 105., Budapest 1963, 37 1., említi a Szent Demeter utca személyneveit. A továbbiakban minden utca személyneveit Bálint Sándor idézett feldolgozásával egyeztetve közöljük. Ezenkívül még Péter László, Szegedi személynevek 1578-ban = Nyelvészeti Dolgozatok a JATE BTK-án, Szerk. Hajdú Péter és Nyíri Antal, Nr. 133, Szeged 1973—74, pp. 263. 16 Szakály Ferenc, Sziget mezőváros (Somogy megye) lakosságának „connumeratioja” 1551-ben = Történeti Statisztika Évkönyv 1967—1968, Budapest 1970, 72—73 1. említi a mezőváros 100 házában 371 család 1344 fő élt. Egy családra tehát átlagosan 3,6 fő, egy házra pedig 13 fő jutott. 10 Makrai László, Mezőgazdasági termelés és termelékenység Magyarországon a késői feudalizmus korában. II. Az allódiumok gabonatermelése = Agrirtörténeti Szemle 1968. évi 1—2 szám, Budapest 1968. 47. lapján említi a XVI. századi terméseredmények ismert példáit az egymást követő évek közötti nagy különbségeikkel. 17 Wrigley, E. A., Népesedés és történelem, Budapest 1973, 64—66 lapjain említi az általa kidolgozott gabonaár-indexet, mint a következő évi születésszám meghatározóját. Ha a gabona ára egyik évben emelkedett, angliai példánkon bemutatva akkor a következő évi születések száma lecsökkent. 18 Fekete Lajos, A törökkori Vác egy XVI. századi összeírás alapján, Budapest 1942, 10—12 lapokon említi a háztelekről-háztelekre menő összeírás esetében lakatlanként megjelölt háztelkeket is. 73
