Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Petrovics István: A szegedi vár korai történetéhez
nus szereplése pedig a castrum létezésének minden kétséget kizáró bizonyítékaként fogható fel. A Károly Róbert oldalán harcoló Dénes fia Pál mester az első' szegedi várnagy, akiről az írott források megemlékeznek. Nevét és tisztségét egy 1333-ban kelt oklevél említi először a Nógrád megyei Buják királyi vár alatt 1308—1318 között lezajlott ütközet kapcsán. Sajnos, a bujáki várostrom idejének pontos meghatározásához semmilyen fogódzó nem áll rendelkezésre, így a szegedi vár építését illetően 1308 és 1318 között — a nagy szóródás ellenére is — bármelyik év számításba vehető terminus ante quem-ként.14 A fenti adat alapján teljes bizonyossággal csupán annyit mondhatunk, hogy a szegedi vár a 14. század elején már fennállt. A várépítés azonban nehéz, hosszú éveken — nemritkán évtizedeken — át tartó munka volt. Ebből pedig az következik, hogy az említett adat alapján sem kizárt az a lehetőség, mely szerint a castrum építéséhez már a 13. század második felében hozzáfogtak Szegeden. Más jelek is ebbe az irányba mutatnak. Mindenekelőtt az a körülmény, hogy a tatárok 1241. évi magyarországi betörését követően IV. Béla új belpolitikai irányvonala nemcsak lehetővé tette, hanem szorgalmazta is a lakosságnak egy újabb támadás esetén oltalmat nyújtó, a nomád hadaknak ellenállni tudó várak építését.15 Csongrád megyében sürgető követelmény volt ez azért is, mert a tatárok pusztításának áldozatul esett a megye ispánjának székhelyet adó csongrádi vár.16 A tatár seregek kivonulása után a lerombolt csongrádi várat nem hozták helyre, hanem Szegeden emeltek helyette újat. Szerepe lehetett ebben annak a körülménynek, hogy Szeged az ország sóellátásában kiemelkedő szerepet játszott, s Erdély felől egy nagy fontosságú szárazföldi út itt lépte át a Tiszát, továbbá, hogy a Maros vízi útja is itt torkollott a Tiszába.17 A szegedi sóközpont és a fontos tiszai átkelőhely pedig feltétlenül védelmet követelt. Nem kizárt az sem, hogy várépítésre Szegeden kedvezőbb, az ostromlók számára nehezebben megközelíthető terepet találtak. Városunkban tehát a korszerű, újtípusú castrum nem egy korábbi ispánsági vár átépítésével keletkezett. A szegedi vár minden bizonnyal király várként épült, bár ezt közvetlenül bizonyítani nem tudjuk.18 Csak abból következtethetünk erre, hogy a vár a király alá tartozó város területén feküdt. Ha a további vizsgálatokba bekapcsoljuk az 1242—1320 közötti időszakban épült várak építtetők szerinti megoszlását tükröző statisztikai adatokat, akkor, véleményünk szerint, közelebbről is meghatározhatjuk a szegedi vár keletkezésének idejét az 1242—1308/1318 közti intervallumon belül. A Fügedi Erik által összeállított táblázat tanúsága szerint a királyi várépítésben a 13. század hatvanas éveiben figyelhető meg egy lendületesebb szakasz az 1240-es évek nagyobb ütemű építkezését követő csaknem egy évtizedes szünet után. Ezt bizonyítja, hogy az 1261—1270 között épült huszonhét ismert alapítójú vár közül hat kapcsolódik a királyhoz. A királyi várépítés első csúcsa IV. László király uralkodásának első évtizedére esik: az 1271 és 1280 közötti években ugyanis kilenc várat emelt a király. Ezt követően, a központi hatalom hanyatlásával párhuzamosan, szinte alig épült királyi vár, majd az 1310-es 14 A bujáki várostrom időpontjával kapcsolatosan eltérő vélemények találhatók a szakirodalomban. Kubinyi Ferenc 1308—1318 közé helyezi (Győri tört. rég. fűz. III. 365—366). Kristó Gyula szerint az ostromra 1308 körül kerülhetett sor (Kristó Gyula: Csák Máté tartományuri hatalma. Bp. 1973. 121.), míg a Nógrád megye műemlékeit feldolgozó kötet az 1313. évet adja meg a vár elleni támadás időpontjául (Magyarország műemléki topográfiája. Szerk.: Dercsényi Dezső: III. Nógrád megye műemlékei. Bp. 1954. 155.). 15 Fügedi: Vár és társadalom. 19., 23., 30. 16 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. Bp. 1966. 2. kiadás, (továbbiakban: Györffy: Történeti földrajz) 894.; Reizner: Szeged I. 47. 17 Györffy: Történeti földrajz 886., 902. 18 Reizner: Szeged I. 47.; Nagy: i. m. 45. 55
