Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Eperjessy Géza: A kézművesipar Szegeden az 1848 előtti évtizedekben

„vélem csak incselkednek és azon tanakodnak, miképpen ellenállhassanak a fölső- ség azon kegyes rendeléseinek, amelyben a mesterek számának szűkítése tilalmazta- tik”.74 Nem fogadtak be a céhbe pl. egy olyan cserepest, akinek a város még 1812-ben megadta a lakhatási engedélyt, aki ugyanebben az évben tanulta ki a „cseréppel való házak fedzését (!) ... (s) az utcáknak kövekkel való kirakattatását” — mintahogy a Helytartótanácshoz írt fölterjesztésben olvashatjuk. 1815-ben kérvényezte a polgárjogot, s azt, hogy az ács és kőműves céhbe vegyék be, mivel „mesterségére nézve, mely e nagyságos városba (n) napról-napra szükségesebb, csak maga volna”. A céh azzal zárkózott el, hogy náluk csak ácsok és kőművesek vannak, de cserepzők nem, a szabadalmat, amelyet a Kancellária már elkészített, nem lehet az ő kedvéért megváltoztatni.75 *

Azok a mesterek, akik újonnan szerezték meg a privilégiumot, talán még jobban elzárkóztak az idegenek elől, mint a patinás céhek képviselői. Ez volt Szeged tanácsának is a véleménye a késesekről, akik — amint a Helytartótanácshoz írt városi fölterjesztésben olvashatjuk —, még csak 4 éve (!) kapták meg a privilégiumot, egyikük sem remekelt mester, s csak azért váltották ki a szabadalmat, hogy ... a „vándorlásukat töltött és céhbe állni kívánó legényeket a céhbe állásban akadályozni és a mesteremberek szaporodását gátolni lehessen ...”78

A városi hatóság csaknem minden esetben a remekelni kívánó legényt támogatta a céhek elzárkózásával szemben.77

A kovács mesterek fölvételének egyik törvényes akadálya a baromorvosi vizsga letételének kötelezettsége volt az 1790-es évek végétől.78 A szegedi kovácsok nem akartak viszont a mesterek sorába fölvenni egy olyan kérelmezőt, aki nem is a pesti uni- versitáson, hanem egyenesen a bécsi egyetemen sajátította el a baromorvosi tudományt. A legény különben egy elhunyt mester özvegyénél dolgozott, de a céh el akarta onnan távolítani. A városi tanács ezt azzal utasította el 1820-ban, hogy az özvegyektől „fundamentomos okok nélkül” a céh nem veheti el a legényeket. A céh a baromorvosi vizsga ellenére is remeket követelt a legénytől,79 s mindezt még azelőtt, mielőtt a kovácsok (1821-ben)80 megkapták volna az új privilégiumot. A kérelmező viszont, aki közben az özvegyet is feleségül vette, s a mezőhegyesi ménesnél végzett kovácsmunkát, bizonyítványt kért a várostól, ami tanúsította, „hogy ... Szegeden a kovácsok közül egy sincs, aki Bécsbe(n) végezte volna a baromorvosi tudomány tanulását, és itt a kiterjedt mezei gazdaságra és nagyszámmal neveltetni szokott marhákra (kieme74 OL Ht. Dep. Civ. 1813/6/15.

75 Uo. 1816/7/19. A város elfogadta ezt a formailag kifogástalan érvelést, (mint a 172. oldalon láttuk, a céhszabadalmat 1817-ben kapták.) A Ht. pedig úgy foglalt állást, valamelyik közeli város céhébe kérje fölvételét.

78 Uo. 1841/47/32. — Mint a 172. oldalon láttuk, a késesek 1834-ben kapták a privilégiumot. A város jelentésében arról is olvashatunk, hogy egy 15 darabból álló bicska készítését adták a kérelmezőnek remekül, mely részben költséges, részben „nem is közönséges bicska és asztali kést készítő mesterek által szokott készíttetni”. A város tanácsi határozattal könnyebb remeket, 1 ollót és 6 pár kést adott ki remekként.

77 A takácscéh biztosa pl. úgy vélekedett 1832-ben, hogy a céhmester és az őt követő takácsok a remekelni kívánó legényt „csupán gáncsoskodásból” nem akarják elfogadni. A város vé- gülis arról tájékoztatja a Helytartótanácsot, hogy „a céh mégis magába szállott”. Uo. 1832/47/27. A Helytartótanács támogatását kérte a város pl. egy kovácslegény részére a „bépanaszlott céh igaztalan elnyomása ellen”. Uo. 1842/47/29.

78 Eperjessy, 1967. 99. 1.

79 Az 1799. évi rendelet viszont azokat, akik baromorvoslásból vizsgát tettek, felmentette a a remek alól: OL Ht. Dep. Civ. 1820/46/29. — A kovácsok kérelmük alátámasztása céljából fölsorolják mindazt a 6 „hazafit” (helybelit), akik 1815 óta remekeltek, noha kitanulták a baromorvoslást.

80 Ld. a 172. oldalt!

183