Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Imre Mihály: Iskolakultúra Hódmezővásárhelyen a XVIII. század közepétől 1848-ig

vagy velük egy szintre emelkedtek. A Széchenyi által áhított „közértelmesség” igényei szerint munkálkodott Szikszay Benjamin és Imre Sándor, az elméleti tudományok mellett ezért kap növekvő szerepet mind az elemi, mind a középfokú oktatásban a gyakorlatias célszerűség, az elmélet mellett a praktikum, (botanizálás, mechanika, selyemhernyó tenyésztés) nemes erkölcsű szokásokat kialakító társasági élet szorgalmazása, egyletek, színjátszás, nyilvános könyvtár kultusza. A kor másik sarkalatos eszmei jelensége a nemzeti tudat alakítása. Eszköze volt ennek a tanítási nyelv magyarrá tétele, a nemzeti tudat alakítását leghatékonyabban végző stúdiumok bevezetése a magyar költészet és a magyar történelem tanításával, de a magyar nyelv iskolai használatával és a nemzeti szempontú öltözködés bátorításával is. Az alkotmányosan is biztosított vallási tolerancia már nem teszi szükségessé az iskoláztatásban a felekezeti jogvédelem állandó aktuális érvényesítését, egyre inkább lehetővé válik a különböző felekezetűek egyazon iskolában történő oktatása. E folyamat is mutatja, hogy a felekezeti különbözőség egyre inkább a magánszférába kerül, vagyis előre mutat a polgári kiegyenlítődés irányába. Ezt bizonyította a nem-reformátusok számának megszaporodása a vásárhelyi iskoláztatásban.

E tényezők együttesen az 1840-es évektől egyre sürgetőbben indokolták egy felekezetek fölötti, de már nemcsak egy felekezet anyagi támogatását élvező iskolarendszer megteremtését. Ennek megvalósítására azonban nem kedveznek a forradalom és szabadságharc küzdelmes hónapjai, s az ígéretes kibontakozást töri derékba az önkényuralom.

Adatokkal, tényekkel is bizonyítottuk, hogy a vásárhelyi iskolakultúra a polgárosodás tanügyi feltételeiből — lehetőségeihez képest — mennyit valósított meg, de talán mindennek jelképes erejű bizonysága, hogy a szabadságharc napjaiban a legkorosabbak, a bölcsészeti osztály tanulói nemzetőrnek és honvédnak állnak.

162