Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Imre Mihály: Iskolakultúra Hódmezővásárhelyen a XVIII. század közepétől 1848-ig
lanabb ellentmondásba kerül objektív társadalmi-gazdasági érdekeivel, s az iskola- kultúrájában legjobbjai által is hirdetett reformkori társadalmi törekvésekkel. Másrészt bizonyítja e válság azt is, hogy égetően szükséges a felekezetektől független, állami oktatásügy támogatása. Mivel az egyház jelentéktelen földbirtokkal rendelkezik, iskolatartói feladatai viszont növekő anyagi erőt kívánnak, s továbbra is ragaszkodik a felekezeti oktatásügy jogaihoz, maga is kísérletet tesz az önálló gazdálkodással. 1836-ban szárazmalmot vásárol, s az 1820-ban épített „Nagyoskola” helyiségeinek jelentős részét bérbe adja kereskedőknek.90 Az egyházkerült utasítására Vásárhelyen is megalakul 1807-ben a presbitérium. 1822-től az iskolai ügyek intézését Kiss Dániel ügyvéd vezetése mellett 7 presbiterre bízzák.91 1813-ban már azt panaszolja a főkurátor, hogy sokan rendszertelenül, vagy egyáltalán nem fizetik a párbért, különösen a nemesek vonakodtak. Megtorlásként a presbitérium olyan határozatot hoz, hogy a fizetni vonakodók halottait nem temeti el. A „Fiúi Nagy oskola” (Ogimnázium) építése újabb jelentős anyagi terhet jelentett, miért is 1818-ban újból emelték a párbér összegét.92 93 Az emelés nyomán nőtt az elégedetlenség, szaporodott a behajthatatlan párbérhátralék, éppen ezekben az években fokozódik a városban az úrbéri terhek csökkentéséért vívott paraszti aktivitás.83 Nőnek a hátralékok, 1848-ban már a párbér-hátralékok éppen felét teszik ki a kivetett adóösszegnek.94 Fokozódó nehézséggel küzd a deákok étkeztetése is. Már korábban megszüntették a soros főzetést (Coquia), helyette élelmezésre kivetett adózással kísérletezik a presbitérium. 1839-ben azonban 78 ember aláírásával benyújtott nyilatkozatban tagadják meg az élelmezésre fordított adó fizetését. Vizsgálatot indítanak ugyan a „zene- bonáskodók” ellen, majd a „lázítók eránti feladást” küldenek a szolgabírónak, azonban mindennek nem lett foganatja, sőt még tovább romlott a helyzet. Ezt mutatja, hogy 1843-ban a presbitérium kénytelen megszüntetni a gimnáziumban a bentlakást és a diákok étkezési segélyezését,95 Ezzel jelentősen romlottak az iskoláztatás feltételei. E válságjelenségek miatt az 1840-es években szaporodnak a megoldást kereső javaslatok is. Az egyházmegye többi gyülekezete is hasonló gondokkal küszködik, iskolatartói nehézségeik megoldását egyre inkább a közteherviselés megvalósításától és az állami segélyezés kiterjesztésétől várják —jogaikat felekezetűk iskoláztatásához fönntartva. Ennek ad hangot városunkban Jeszenszky László paptanár aki számos tanulmányában áll ki a tanügy haladó demokratikus átalakításáért.96 A vásárhelyiek 90 Ref. egyház levéltárában, V. Fasc. 14. „A hódmezővásárhelyi református ekklézsia belső és külső Elöljáróinak levele Gróf Károlyi Györgyhöz, 1838. április.” Panaszkodnak, hogy pat- rónus nélkül, más forrásokból kell az iskolatartás költségeit megszerezni, s ezért kérik a szárazmalom árendájának elengedését: „Oskolai alapítványunk gyarapítása okáért a Méltóságos Uraság kegyes engedelme mellett ezelőtt két esztendővel egy száraz malmot vásárolván... de mi pat- rónus nélkül szűkölködvén, erőnket haladó iparral kell oskolánkat feltartanunk, e végett esedezünk alázatosan, hogy azon száraz malomtól járó ár lát kegyesen relaxálni, s ezen kegyelem által mecénási segedelmet nyújtani méltóztassék.” Kérésüket a földesúr a levél hátára írott néhány sorral elutasítja: „A malom haszonbére oly tsekély lévén a malom jövedelméhez képest, hogy a fen maradó feleslege az iskolák fen tartására untig elegendő, mihez képest ebéli kérésök nem teljesíttethetik.” 91 Pb. jkv. IV. 1—14. 92 Szeremlei: ÄHRET I. 324, II. 231—232. 93 Uo. 91 Uo. 95 A „zenebonáskodók” tiltakozó beadványa: Pb. jkv. 1839. 219. a bentlakás és az étkeztetés megszüntetéséről: Uo: 1843. 76—79. Erről tudósít a Prot. Egyh. és Jsk. Lapban Vajda SÁ muel lelkész, újból hangsúlyozván az iskolatartó egyház fokozódó anyagi nehézségeit. 1844. 22. 96 Tanulmányait közölte a Prot. Egyh. és Jsk. Lapban, 1842. 190—192, 266, 272—274, 405—407. 147
