Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Szádéczky-Kardoss Samu: Két széljegyzet a Dél-Alföld korai történetéhez

domborművének első feliratát úgy egészítette ki, hogy ott Asparuch egy testvére (tehát Kuvrat egy fia) van említve, aki Thesszaloniké vidékén él,36 azóta az Avaror­szágból Thesszaloniké közelébe telepedett Kubernek Kuvrat negyedik fiával való identifikációja még valószínűbbé vált. Legfeljebb az okoz nehézséget, hogy Kuvrat fia a forrás szerint a Kubán—Azovi-tenger tájáról magával hozott nép („onogurok”) élén érkezik az avar Pannóniába;37 ugyanakkor Kubernek csak közvetlen kíséretében találunk bolgárokat (ilyen legfőbb tanácsadója, Maurosz), különben bizánci hadi­foglyok leszármazottainak az élén áll s nem a Duna jobb parti Pannóniában, hanem a folyó bal oldalán elterülő Dél-Alföldön szerepel.38 A látszólagos ellentmondás eset­leg azzal a feltevéssel oldható fel, hogy az avar fejedelem újdonsült vazallusát, Kubert szándékosan választotta el saját népétől, amelyre támaszkodva lázadást tervezhetett. Az ettől való félelmet csak táplálhatta apjának Kuvratnak az emlékezete, aki nemcsak hogy függetlenítette magát az avar fennhatóságtól, hanem Bóna I. legújabb hipoté­zise szerint a megürült avar kaganátus fejedelmi székét is megpróbálhatta magának megszerezni.39 Egy ilyen kísérletnek elejét veendő választhatta el a kagán Pannóniába települt népétől Kubert azzal a megtisztelő ürüggyel, hogy a Dél-Alföldön lakó hadifogoly-leszármazottak kormányzását bízza reá.40 Más kérdés, hogy a bolgár herceg ebben a minőségében is hűtlenné vált az avar kagánhoz. Láttuk, elszakadt tőle, s messze délen talált új hazát a Thesszaloniké melletti Kerámiái (Ceramiae) síkságán.41 irata (Magyar—Görög Tanulmányok 28)., Budapest 1948, 23. — A közös forrásból merítő két IX. század eleji krónikás jelen időben említi Kuvrat legidősebb fiát (Bat) Bajánt, mint aki „mind­máig” az ősi országban él és ott adót fizet a kazároknak (Teoph. p. 357, 19—21 et 358, 9—11; Niceph. p. 33, 25—28, cf. 34, 17—19). Ez másképpen aligha magyarázható mint úgy, hogy a kútfő, amelyre a kezünkben lévő híradások visszanyúlnak, még (Bat) Baján életében íródott; vö. Gy. Moravcsik: Studia Byzantina, Budapest 1967, 101—103. 36 V. BeSevliev, Párvo-bálgarski nadpisi, Sofija 1979, 91 (No 1., I c), 98—101; V. Besev- liev, Die protobulgarischen Inschriften, Berlin 1963, 97 (No 1., I c), 106—111. 37 Theophanes a. m. 6171; Nicephorus Patriarcha p. 34, 1—4 ed. C. de Boor. 38 MSD II 5 titulus, 284—288, cf. 291 et G. Zacos and A. Veglery, Byzantine Lead Seals 1 1., Basel 1972, 635—636 (No 934). 39 I. Bóna, Das erste Auftreten der Bulgaren im Karpatenbecken: Turkic—Bulgarian—• Hungarian Relations (VIth—Xlth Centuries) (Studia Turco—Hungarica V.), Budapest 1981, 107. Fredegar IV 72 nem nevezi néven, ki volt az avar illetve a bolgár trónkövetelő, aki össze­csapott a megürült kagáni méltóság elnyeréséért. Niképhorosz patriarcha (p. 24,9—12 ed. C. de Boor) viszont arról értesít, hogy Nagy-Bulgária fejedelme Kuvrat felkelt az avar kagán ellen s annak embereit elkergette országából. Mindkét híradásnak, főleg Niképhorosz közlésének a szokásos datálása csak hozzávetőlegesnek tekinthető. így nem zárható ki, hogy valójában a görög és a latin kútfő egyazon eseményt mutatja be, csak éppen különböző oldalról nézve. A Kárpát-medencében élő bolgárok is támogatták Kuvrat igényét az egész avar kaganátus vezetésére; ezeknek a nyugati bolgároknak a sorsát ecseteli a Fredegar-krónika. A dél-orosz steppén élő bolgár-török törzsek is Kuvrat oldalán állottak s az ő eljárásukat érzékelteti Niké­phorosz. 40 Vö. Szádeczky-Kardoss S., Kuvrat fiának Kubernek a története és az avar-kori régészeti leletanyag: Antik Tanulmányok 15 (1968) 107. 41 Lemerle II 147. vö. V. Besevliev, Die protobulgarische Periode der bulgarischen Ge­schichte, Amsterdam 1981, 163—164. 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom