Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Rákos István: Gazdasági és társadalmi viszonyok Szegeden a testamentumok tükrében (1720–1848)

melyik örökös javára megváltoztatják az öröklési szabályokat. Gyakran gazdasági érdekből, hogy az ingatlan együtt maradjon, az egyik fiúgyermek kapja meg az egészet, testvéreit pedig az ősi juss fejében adott pénzzel elégítik ki.11 Szűcs Pál cívis 1776-ban Mihály nevű fiára hagyja az ősi telekrészt, mivel „ha az két fiaim három leányaim egy más között egy aránt föl osztanák, igen csekélység volna, tehát ... maradgyon Mihálly fiamnak olly Conditioval, hogy a többi attyafiait belőle akár kész pénzel, akár marhával ki elégítse”.12 Szekeres János ősi telkét és szántóját öt fiára hagyja, a két leány elégedjen meg az ősi ingatlanból őket illető részért adott 50—50 Ft-tal.13

Az ősiből való egyenlőtlen részesedés tipikus formája az a gyakorlat, amikor a végrendelkező a vagyon felosztásakor magának tart fenn egy ún. szülői részt, s ezt a szülők gondozását vállaló, azokkal „egy kenyéren maradó” fiúnak adja. Barna Mihály 24 holdas ősi telkét őt részre osztja, ebből a szülő életében egy rész „atyai tartásra” marad fenn, halála után — a sajátjával együtt — János nevű fia kapja. János tehát testvéreivel ellentétben nem 1/5, hanem 2/6 telekrészt jussol, azt is a telek értékesebb részén, hol „a Tanyai ház épülve vagyon”.14

Kizáró ok lehet az ősi vagyonból valamelyik ipari mesterség „kitanulása” és a „céhbeállítás”. A szülő a tanítás és céhbeállítás költségeire hivatkozva a kézműves fiút kirekeszti az ősi vagyonból, s azt arra a fiára hagyja, aki „paraszti munkában” keresi kenyerét, s míg fivére tanult, addig apjával együtt gyarapította a gazdaságot.15

A szerzeményi javak felett szabadon rendelkezhettek, hiszen életükben saját munkájukkal keresték. Egyedüli korlátozó tényező — a házasság alatt közösen szerzett vagyonra •— a férj és feleség egyenlő részesedésének kötelező elve. A közszerzeménynek tekintett vagyon felét az özvegy vagy házastárs sajátjának mondhatta, tehát arról a másik fél nem rendelkezhetett.16 A közszerzemény iség elvét Börtsök Erzsébet testamentuma „fogalmazta” meg a legvilágosabban: „Az ősi javak rendelés alá nem tartoznak, ... valamint a közszerzemények feléről, amennyire férjemet illetné, sem tehetnék semmi rendelést.”17

A női különjogok közül elsőként az özvegyi jog szegedi érvényesülését vizsgáltuk meg. E jog érvényesítése és a hitvestársi öröklés számos körülménytől függött. Meghatározó volt mindenekelőtt a vagyon jogi jellege. Az ősiből az özvegy csak akkor örökölhetett, ha törvényes örökösök (gyermekek, illetve az elhunyt „osztályos atyafiai”) nem éltek. Szanka Antal házáról, telkéről és szántóföldjéről akként rendelkezett, hogy azokat kiskorú fia örökölje, ha azonban időközben elhunyna, akkor az említett javak feleségére szánjanak.18 Kónya Rozália, Gazdagh György özvegye, testamentumában kimondta, hogy a szerzeményi vagyon, mivel arról férje annak idején „rendelést nem tett”, rá háramlóit, viszont az ősi telken, szántón férje osztályos atyafiai osztozzanak „Törvény és igazság szerint”.19 Az ősi vagyon tehát visszaszállt arra az ágra, ahonnan eredt. Faraghó János civis szántóiról, telkeiről ekként rendelkezett: „azok ősiek lévén, Törvény szerént szállyanak két öcséimre Faraghó Mihály és Se11 Uo. 1. doboz 7/1769.: Ábrahám István négy férjezett leányának egyenként 10 Ft-ot adott ősi telekrészük fejében.; ld. még: 2. doboz 252/1804., 374/1806.

12 Uo. 1. doboz 257/1776.

13 Uo. 2. doboz 374/1806.

14 Uo. 3. doboz 1447/1825.

15 Uo. 1. doboz 257/1776.

16 Csizmadia A.: i. m. 290.; Tárkány Szűcs E.: i. m. 246—291.

17 CsmL Szeged, végrendeletek. 3. doboz 1217/1833.; ld. még: 1. doboz 31/1773., 3. doboz 453/1832., 3354/1832., 1944/1836.

18 Uo. I. doboz 274/1770.

19 Uo. 2. doboz 170/1801.

99