Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Szántó Imre: Szeged 1848 nyarán
elhagyta Szegedet. Erre a városi tanács elrendelte javainak zár alá vételét, sőt magát pedig az ország déli megyéiben köröztette is. Petroviccsal együtt elszökött a városból neje, Vlahovics Mária és leánya, Mirkovics Anna is.105 Ugyanakkor távozott Szegedről a szerb lelkész, és még mások is, közöttük Veszelinovics Bazil főjegyző.106 A július 3-án tartott közgyűlés hivatalától megfosztotta, s főjegyzőnek Molnár Pált választotta meg.107 Veszelinovics volt főjegyző Belgrádból július 27-én írt nyilatkozatában azt állította, hogy „fenyegetődzés és terrorismus által kénytelenítettve, becsületének és személyének biztosítása tekintetéből” kényszerült „idegen földön menedéket keresni.”108 A szerbek titkos távozása oly tömeges méreteket öltött Szegedről, hogy magának a polgármesternek kellett közbevetnie magát, ki az útlevélért folyamodókat a távozásról többnyire le tudta beszélni. A hatóság pedig kiáltványt tett közzé, amelyben a szerbeket a bántalmazások ellen védelméről biztosította.109 Szemere Bertalan belügyminiszter azzal az indokolással, hogy „az ország különböző részeiben az alattomos bujtogatások vak eszközeivé aljasult míveletlen nép egy része sem a szabadság valósításában őszinteséget, sem a közös jog tiszteletében készséget, sem a törvények s azoknak végrehajtói iránt engedelmességet nem tanúsít” —, június 12-én elrendelte, hogy Szeged város azonnal állítson fel rögtönítélő bíróságot. A június 19-i közgyűlés a rendelet kihirdetésére küldötteket nevezett ki soraiból, de e mellett a rendeletet ezer példányban kinyomatta és kifüggesztette.110 A székely katonaság segítségül hívása A további izgalmat Szegeden a székely katonaság fogadásának kérdése idézte elő. A miniszterelnök még május 19-én megbízottakat küldött Erdélybe, hogy a „Szeged táján” felállítani tervezett táborba székely határőröket hívjanak segítségül. Szemere Bertalan belügyminiszter pedig június 11-én arra kérte a nádort, hogy „kegyeskedjék meghagyni Erdélyből a székely katonaság egy részének kijövetelét.» A nádor a kérelmet továbbította Mészáros Lázár hadügyminiszternek, aki utasította Puchner Antal erdélyi főhadparancsnokot, hogy haladéktalanul adjon parancsot „a székely nemzetnek”, hogy „a körülményekhez képest minél nagyobb számban Magyarországra, Szeged városába siessenek.”111 A június 19-i közgyűlésen már ki is hirdették, hogy a székely határőrség útban van Szeged felé. Ezért a közgyűlés előzetes intézkedéseket foganatosított a székely katonaság vendégszerető fogadtatására, úgyszintén az Aradtól elindult Don Migu- elek 3. zászlóaljának és a pesti honvédzászlóalj 1200 főnyi csapatának ellátására.112 105 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. aug. 7., 250. sz.; Reizner 1884. 162—163.; Uő: 1899. II. 97— 98.; Thim József: i. m. II. Bp. 1930. 448., 598. 106 Közlöny. 1848. júl. 3. — 24. sz. — pag.: 95. 107 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. júl. 3., 133. sz. Közlöny. 1848. júl. 9. — pag.: 121.; Közlöny. 1848. júl. 3. — 24. sz. — pag.: 95. 108 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. aug. 7., 251. sz.; Raffai Ernő: i. m. AJu Sectio Historica, Tom. VII. Szeged 1975. 173. 109 Reizner 1884. 163., 1. sz. jegyzet. A két kiáltvány az Okmánytár 6. és 7. sz. alatt található.; Közlöny. 1848. júl. 3. — 24. sz. — pag.: 95. A cikk a proklamáció szövegét is közil. 110 CsmL Biz. közgy. ir. 110/1848. A nádori irodából Szeged város közönségének. Bp. 1848. jún. 12.; Uo. Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 19., 110. sz.; Uo. Biz. közgy. jkv. 1848. aug. 7. 253. sz. 111 Pap Dénes: i. m. I. Pest. 1863. 140.; Szeremlei Samu: Magyarország krónikája az 1848. és 1849. évi forradalom idejéből. I. Pest 1867. 103. és 123.; Reizner 1884. 152—153.; Uő: 1899. II. 91.; Urban Aladár: A székely katonaság segítségül hívása 1848 májusában. HK XXVII. évf. (1980) 3. sz. 405—423. 112 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 19., 122. sz.; Reizner 1884. 152—153. 64
